Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Délszláv kolonizáció Alsólendva környékén a két világháború között 245 lonizálását az Esterházy-nagybirtok petesházi földterületére, amelyet Hertelendy Ferenc nagybérlő bérelt az uradalomtól. A hivatal vezetőjének elképzelését a petesházi kolonizációval kapcsolatosan a Ljubljanai Agrárigazgatóság is támogatta, elsősorban állami és nemzeti okokra hivatkozva, mivel a környéket magyarok lakták. Ez idő tájt - 1920 derekán - mérte fel a muraszombati agrárhivatal az Esterházy-uradalom kolonizációra alkalmas területeit és erre négy helyet talált megfelelőnek; a petesházi, a pincei és a hfdvégi majort, valamint a Muraerdőtől keletre fekvő területeket a Mura folyó és az akkor még demarkációs vonal - a későbbi államhatár - között.20 Hertelendy Ferenc és az Esterházy-uradalom között a petesházi majorra vonatkozó, 1932-ig érvényes szerződést 1920. november 9-ével a Muraszombati Agrárhivatal felmondta. A főbérlő többször is fellebbezett, végül is a Ljubljanai Agrárigazgatóság döntése alapján Hertelendy 1921 őszéig bérelhette a földeket, utána azonban a területi agrárhivatal rendelkezésére kellett bocsátania.21 A tengermelléki menekültek kolonizálását a muravidéki szlovének is ellenezték, élükön Klekl Jožef nyugalmazott plébánossal, szkupstinai képviselővel. Lapjában, a Novineben többször is frt a tengermellékiek telepítése ellen, elsősorban azzal érvelve, hogy Muravidék sűrűn lakott terület, és a hazai, muravidéki embereknek sem jut elég föld. A parlamentben is felszólalt a telepítések ellen, és 1921 februárjában elérte, hogy a a földreformügyi miniszter rövid időre leállíttatta a kolonizációt. Két hónappal később - elsősorban a Ljubljanai Agrárigazgatóság közbenjárására - a miniszter elrendelte, hogy Petesházára 25 tengermelléki családot telepítsenek. Annak ellenére, hogy a Muraszombati Területi Agrárhivatal a tengermelléki menekültek letelepítését a gazdasági év - 1921 szeptembere után - befejeztével látta megfelelőnek, az első telepesek már 1921. június 1-jén megérkeztek Alsólendvára. A kezdeti nehézségek ellenére - lakásgondok, betegségek, anyagiak hiánya - 1921. december 5-ig 14 tengermelléki menekült család telepedett le összesen 63 családtaggal Petesháza majorban, illetve Petesháza kolóniában.22 Mivel a petesházi kolóniát nem lehetett új telepesekkel bővíteni, a strniščei táborban lévő tengermelléki menekültek másik csoportját a Muraszombati Területi Agrárhivatal Benicén tervezte letelepíteni. A Benice környéki földterületekre azonban a Varasdi Területi Agrárhivatal is igényt tartott, mert Benice szomszédságában - a Mura túloldalán - található muraközi települések horvát nemzetiségű földigénylőit akarta kielégíteni. A két agrárhivatal között több találkozóra és levélváltásra is sor került a benicei földterület végett. Végül is 1922. március 22-én egy szakbizottság tekintette meg a területet. A terepszemlén látottak alapján a Földreformügyi Minisztérium képviselője határozatot hozott, mely szerint a strniščei táborban lévő tengermelléki menekült családokat Benicére telepítsék, a többi területet pedig a muraközi Križovec község földigénylői számára tartották fenn. Benicén 1922 második felében telepedtek le a tengermelléki menekültek, összesen 31 család. A korabeli helyzet pontos és valósághű bemutatásához szorosan kapcsolódik Klekl 1941 nyarán - magyar nyelven - írott visszaemlékezése. A tengermelléki menekültek által létrehozott két településről a következőket írta: „Ahova a tengermelléki szlovének és horvátok letelepedtek, Benicén és Petesházán, oda a miniszteri rendelet értelmében csak itthoni embernek lett volna szabad letelepednie. Ez a rendelet minden községben ki volt hirdetve. De egy emberünk se akarta a faluja határát elhagyni és az árvi20 AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 21 AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 22 AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija.
