Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja 237 gi alrendszernek is) a társadalmi cselekvések eltérő céljai, ill. a változékony, képlékeny érdekmegegyezés motivációi miatt. Az objektív okok közé a következőket sorolhatjuk: a közösség alacsonyabb számarányát, a kedvezőtlen foglalkoztatási struktúrát,64 a magyarországi) tőke nacionalizálása, kiszorítása miatt beszűkült gazdasági „játékteret", a többség érdekcsoportjai által ellenőrzött gazdasági-pénzügyi erőforrásokat. A gondolatsort folytathatnánk még azzal, hogy az állami gazdaságba tagolódó strukturális széttagoltság, a politikai elit gazdaságszervező tevékenységének behatároltsága, a konszenzushiány és a kiérlelt koncepciók hiánya, a magyar vállalkozói réteg számbeli és tőkebeli gyengesége, az államfordulat előttről származó szervezetekre gyakorolt, politikailag motivált államhatalmi nyomásgyakorlás és felszámolási tendenciák ugyanúgy idesorolhatók. Az állami, többségi irányítású gazdaságpolitika (gazdaságszabályozás) felsőbb szintjeiről és a befolyásoló szervezetekből (kormányzati hivatalok, kartellek, szakszervezetek, kamarák, országos illetékességű érdekvédelmi csoportosulások) hiányzott a magyarság képviselete, így a gazdasági érdekvédelem színtereivé az egyes foglalkozási rétegeknek a munkamegosztás következtében létrejött, több-kevesebb önállósággal bíró közösségi formái (egyesület, szövetkezet, társulat, egylet, kör, szakosztály) váltak. Ezek szoros kapcsolatban voltak környezetükkel, a társadalmi élettel, a közgazdasággal, a kultúrával, és újabb szervezetközi kapcsolatokat alakítottak ki. Célirányosan szerveződtek, közös célokat fogalmaztak meg, gyakran külső dominancia (állam, párt, gazdasági intézmények, befolyásos koncepciót megfogalmazó csoport, egyén) hozta őket létre; jövedelemközpontúság, egyérdekűség, rendezett hierarchia, a cselekvések koordinációja jellemezte őket. Könnyen sebezhetők is voltak, hiszen a gazdálkodói, termelői autonómiát, tehát az esélyegyenlőségre, arányos költségvetési támogatásra és a megrendelések szétosztására, egyben a szervezetépítésre formálható jogot a hatalmi szándékok meggátolhatták, esetenként fel is számolhatták. A magyar politikai pártok által létrehozott gazdasági vállalkozások - szemben a cseh és szlovák politikai elit kezdeményezte intézményekkel - jelentősen alulreprezentáltak lehettek. Kétséges, hogy az ellenzéki nemzeti és keresztényszocialista politika szükségleteit, anyagi forrásait biztosítani tudták volna, hiszen az állami megrendelésekből, szubvenciókból, kedvezményekből is kimaradtak.65 64 Az 1930-as statisztika szerint a magyarok 63,2%-os aránnyal a mezőgazdaságban a csehszlovákiai nemzetiségek között a ruszinok mögött a második helyet foglalták el. Az ipari ágazatokban (16,9%), közlekedésben (2,6%), kereskedelemben és pénzügyben (3,8%) a többi nemzetiséggel szemben jelentősen alulreprezentáltak voltak. Két nagy tömböt alkotott a magánzók, bérlők (50,0%) és a kézi munkát végzők (41,5%) csoportja. Prúcha: i. m. 45. p. 65 A magyar politikai garnitúra, hogy saját vezetését, hatalmát biztosítsa, megszilárdítsa, kiszélesítse, üzleti cégalapításokkal kísérletezhetett. Ezek működési mechanizmusait, a politikusok személyes szerepvállalásait, az üzleti társaságok jelentőségét vagy jelentéktelenségét további kutatások tisztázhatják majd. A szlovák pártok kötődésével az egyes gazdasági szektorokhoz és a politikai érdekek megjelenésével a szövetkezeti mozgalomban (agrárpárti befolyás) és a bankügyben (az államilag támogatott Legiobanka célirányos affiliációs politikája a magyar pénzintézetek ellen) Zdenék Sládek foglalkozott. Sládek: i. m. 385. p. Egyáltalán nem kutatott a két világháború közötti kisebbségi magyar politikai elit és a gazdasági szféra viszonya. Például 1918 előtt többen a felvidéki pénzintézetek vezetőségeiben foglaltak helyet: Szüllő Géza a pozsonyi Közgazdasági Bank elnöke volt, Szent-lvány József a Tornaijai Bank alelnöki tisztségét töltötte be, Bartal Aurél a Csallóközi Központi Takarékpénztár és Népbank elnökeként bukkan fel. Koczor Gyula a Komáromi Korona Takarékpénztár, míg Törköly József a Rimaszombati Takarékpénztár igazgatósági tagja volt. Kapcsolataikat a hatalomváltás után feltehetően kamatoztatni tudták. A magyar pártpolitika gazdaságszervező aktivitásaival és a pártok gazdasági szakosztályaival külön kell foglalkozni.
