Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
A magyar gazdasági szervezetek csehszlovákiai integrációja 233 3. táblázat, ipartársulati szövetségek Csehszlovákiában Év Csehország Morvaország és SziléziaSzlovákia és Kárpátalja 1923 161 68-1927 180 78 1 1930 190 85 1 Forrás: Štatistická príručka Republiky Československé IV. Sestavil Štátni úrad štatistický, Praha, Nákladem Státního úradu štatistického - v komisi kníhkupectve Bursík&Kohout, 1932, 150. p. A cseh terminológia a „svaz" és a „jednota” kifejezéseket egyaránt használta a szövetségek megnevezésére. A statisztika a szövetségek három fajtáját különböztette meg (a járásokon belüli önkéntes és kötelező tagságúakat, valamint a magasabb szintű önkéntes jellegűeket). Ezeket a táblázatban összevontam. 4. táblázat. A cseh és német iparosszövetségek 1923-ban Szövetségek Csehország Morvaország Szilézia cseh németcseh németcseh német Területi szervezettségűek 57 55 22 14 1 2 Szakmai szervzettségűek 28 25 10 7 1 4 Forrás: Štatistická príručka Republiky Československé II. Sestavil Štátni úrad Štatistický, Praha, Melantrich, 1925, 147. p. A szlovákiai szövetségalakítási törekvéseket a köztársaság fennállásáig több tényező, így a politikai elvárások, a vagyoni állapot miatti kiszolgáltatottság, a tagsági bázis vontatott kiépítése és főleg a nemzetiségi intolerancia akadályozta. A hatalomváltás után alakult szlovák szervezetek, amelyek a szlovák iparosság érdekeit karolták föl, az amúgy sem egységes kisiparos társadalmat még jobban atomizálták. Ezen túl a tagság beszervezése érdekében néhány cseh iparosszervezet is konkurensként jelentkezett. Az egységes iparosszövetség megalakítása a nemzetiségi ellentétek, a kisebbségi nyelvhasználat és ügyintézés akadályozása és az anyagi terhek miatt48 elhúzódott. A szervezet újbóli megalakulására 1928-ban került sor.49 A nyugati országrészekben a szövetségek egyfajta korlátozott regionális megoszlását és a közigazgatási egységekhez való szoros kötődésüket tapasztaljuk, addig Szlovákiában ezzel szemben az figyelhető meg, hogy az iparosszövetség által egy központosított rendszert akartak kialakítani. Azonban ennek a gerincét alkotó ipartársulatok száma még a 30-as években is messze elmaradt a csehországiakétól. A magyar iparosság vezetőinek a szövetség átalakítására és decentralizálására tett javaslatai kevés kézzelfogható eredménnyel jártak. Az általános gazdasági világválságban gyökerező jelenségekre való reagálás, az érdekvédelem különböző formái (tiltakozás, memorandumok beterjesztése, lobbizás) a korszakban végig jellemzők maradtak.50 A magyar 48 A magyar nyelvű adminisztráció megtartásáért állandó harc folyt, annak ellenére, hogy az ipartársulatokon belüli kisebbségi nyelvhasználatot a nyelvtörvény alapján 1926-ban kormányrendelet is bevezette és részleteiben szabályozta. Rád živnostenský i. m. 562. p. 49 A szövetség megnevezése: Szlovenszkói és Podkarpatszká Ruszi Ipartársulatok és Grémiumok Országos Szövetsége (Krajinský zväz živnostenských spoločenstiev a grémií pre územie Slovenska a Podkarpatskej Rusi). Ruman, Miloš: Organizačná štruktúra živnostníctva na Slovensku. In Kolesár, Miloš (red.): Zlatá kniha Slovenska. Bratislava, Sostavil a vydal Miloš Kolesár, 1929, 345-352. p. 50 Vő. pl. Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fiöklevéltár, Galántai Járási Hivatal, 16. d., 553 prez., vagy a Komáromi Járási Általános Ipartársulat vezetőjének, Boldoghy Gyulának a cikkét. PMH, 1930. december 30. 295. sz. 11. p.
