Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
158 Necze Gábor ni, illetve mérsékelni. A vezérkari főnökség a BM-től erélyesen kérte, hogy növelje a csendőrség létszámát a határvidéken. Ez azt eredményezte, hogy a csendőrségnek a hiány pótlására a Honvédelmi Minisztériumtól kellett volna segítséget kérnie.18 Az iratanyagban nem volt nyoma annak, hogy a csendőrség elutasította volna a kérelmet, viszont a rendőr-főkapitánysághoz intézett hasonlójellegű kérést a rendőrség elutasította. A rendőrség megmaradt a belügyi tárca befolyása alatt, kivéve a revíziós területek katonai közigazgatását. E területeken a rendőri szervek a katonai parancsnokságoknak voltak alárendelve.19 Kárpátalján ez az időszak 1939. március közepétől július 7- ig tartott. Kárpátalja Magyarországhoz való visszakerülése után az egyébként rendőrségi hatáskörbe tartozó idegenrendészet - minden más közigazgatási üggyel egyetemben - a katonai hatóságok feladatköréhez került. A KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal) nyíregyházi kirendeltségének képviselője a helyszínen már csak a katonai hatóságok által végrehajtott kész tényállást jelenthette a feletteseinek. E jelentésből (1939. április 21.) megtudhatjuk, hogy a katonai hatóságok 5000-5500 külföldi állampolgárt már eltávolítottak erről a területről, 3000 külföldi elutazása pedig már elő volt készítve. Legnagyobb részük cseh és morva állampolgár,20 azaz addigra német birodalmi állampolgárok lettek, foglalkozásukat tekintve pedig kishivatalnokok, mérnökök, munkások, iparosok, kereskedők voltak. A magasabb rangú hivatalnokok már korábban elhagyták az országot.21 A BM hatásköre alá tartozó KEOKH is végeztetett megfigyeléseket a rendőrségen keresztül, főleg a Magyarországon élő külföldi állampolgárok kapcsán. Ez a hivatal látta el a rendőrség idegenrendészeti feladatkörét, amit a helyszíni kirendeltségei útján gyakorolt. Kárpátaljához legközelebb a sátoraljaújhelyi és a nyíregyházai kirendeltség volt. A kárpátaljai ügyekkel főként az utóbbi foglalkozott. Feladatköréhez tartozott az idegen állampolgárok lakhatási engedélyének, ideiglenes tartózkodási engedélyének a kiállítása. A kiutasítási ügyekkel is ez a hivatal foglalkozott, mert a Magyarországon élő külföldiek nyilvántartása is itt történt. A KEOKH politikai szempontokat is mérlegelt, amikor meghozta döntéseit. A kárpátaljai hatalomváltást követően a magyar hatóságok jelentékeny számú bevándorlót találtak Kárpátalján, akiknek egy része a szovjet hatalom elől menekült Csehszlovákia területére, másik részük pedig a korábbi évtizedekben Galíciából bevándorolt, állampolgárságot nem nyert zsidóság. E nyilvántartás alapján gyűjtötték össze 1941 nyarán mindazon - főleg kárpátaljai illetőségű, magyar állampolgársággal nem rendelkező, galíciai eredetű - zsidókat, akiket Kamenyec Podolszkba deportáltak és többségüket meggyilkoltak. Az ungvári kémelhárító osztály A fentiekben utalás szintjén már volt szó arról, hogy Kárpátalja kitüntetett figyelemben részesült a hatóságok politikai megfigyelői részéről. Ennek szellemében alakult meg 1939 októberében az ungvári kémelhárító osztály. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy a polgári közigazgatás kárpátaljai bevezetését követően a Belügyminisztérium és 18 MOL K 149 226. es., 1. t., 1941/8942. 19 Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF 2. Budapest, Kossuth, 1971, 313. p. 20 Visszatérésük Csehországba azért is volt kívánatos, mert időközben a Német Birodalom alattvalói lettek. 21 MOL K 149 27. d„ 2. t., 1939/8305.
