Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
156 Necze Gábor Voltak, akik ukrán nyelvű újságok, rádióadások szerkesztői lettek.3 A Magyarországot tiltott módon elhagyók között sok zsidó is volt. Ők főleg a zsidókat ért hátrányos megkülönböztetés miatt hagyták el az országot többek között a Szovjetunió felé is. Nem számított ritka esetnek, hogy a szökevényeket anyagi ellenszolgáltatás fejében a magyar határőrök segítették át a határon.4 A Szovjetunióba szököttek többségét az ottani hatóságok táborokba zárták, néhányukat azonban - miután a szovjet hatóságok megbizonyosodtak megbízhatóságukban - visszaküldték Magyarországra, hogy információkat szolgáltassanak a kárpátaljai katonai készültség állapotáról. Feladatuk többnyire abból állt, hogy felmérjék Kárpátalján az erődítéseket, katonai objektumokat, a stratégiai fontosságú vasúti hidakat, alagutakat, illetve a területen állomásozó magyar katonaság létszámát. Perényi Zsigmond kormányzói biztos bizonyára az ilyen és ehhez hasonló esetekre gondolt (ti. az indoklás szerint ezek az esetek érintik mind a külügyi, mind a belügyi, valamint a honvédelmi ügyeket), amikor 1939 októberében az ungvári kémelhárító osztály létrehozása mellett érvelt.5 Kárpátalja területe előnyt élvezett a Magyarországon folytatott szovjet kémtevékenységben, mivel a fronthoz legközelebb eső magyar területről volt szó, ahol számolni lehetetett a helyi ruszinság szovjetek iránti szimpátiájával. A terület sok helyütt alig járható, hegyvidéki jellege is kedvezett az ellenséges felderítő akcióknak és a nyelvi nehézségek is elhanyagolhatóak voltak. 1939 szeptemberétől a kárpátaljai kémelhárítás fő feladata a Szovjetunió felől érkező hírszerzők, felderítők kiszűrése volt. Kárpátalja volt a színtere a mind erőteljesebbé váló szovjet hírszerzésnek, illetve a magyar oldalról történő kémelhárításnak. A magyar hatóságok ezt a feladatot többé-kevésbé sikeresen látták el. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy 1941 áprilisától a Honvéd Vezérkar kérésére a Belügyminisztérium felemelte a csendőrség létszámát a határmenti területen.6 A Szovjetunió területéről érkező hírszerző tevékenység a német-szovjet háború kezdetekor lecsökkent, de teljesen nem szűnt meg. 1942 elejétől a Szovjetunió felől többször érkeztek felderítők Kárpátaljára,7 de a folyamat intenzitása csak 1944 során a front közeledtével erősödött fel. A szovjet hírszerzés tevékenysége 1939-1941 közötti évekhez képest kibővült. A front közeledtével partizáncsoportok szervezésére is vállalkoztak. Velük szemben a magyar hatóságok (főleg a csendőrség) többnyire sikerrel léptek fel. 1943 folyamán a hatóságok még úrrá tudtak lenni a helyzeten, ami 1944- től már nem volt elmondható.8 A Szovjetunió elleni támadással Kárpátalja katonai felvonulási területté vált, ami miatt a kormányzat - Kárpátalján is háborús konjunktúrát teremtve - 1942-ig mintegy 27 000 000 pengőt fordított a kárpátaljai utak, vasutak, hidak, laktanyák, alagutak építésére, felújítására.9 Mivel a fenti beruházások legnagyobb része katonai célokat 3 OcHn flaHKO, Baciuib Mapicycb: 3aKapnaTui b eoHjimo y poKH bíííhii. In 3ampnammsi nid YeopipuHow 1938-1944 pp. Szerk. B. Xypamm, B.Mapicycb. Fpaama-KapnaTn, Hbio-HopK, Hmcaro, Yxropop, 1999, 192. p. 4 Szegedtől a GULAG-ig. Schwarcz Sándor visszaemlékezése. Sajtó alá rendezte Sajti Enikő. Szerk. Änderte Ádám. Szeged, 1997, 36. p. 5 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 149 26. d., 2. t., 1939/15 121. 6 MOL K 149 226. csomó, 1. t., 1941/8942. 7 O. P,. ZjoBraHHH, 3. A. nauiKyfl, M. B. Tposm: i. m. 107., 109. p. 8 Marina Gyula: Ruténsors - Kárpátalja végzete. Toronto, 1977, 153., 155. p. 9 Aladár V. Simonffy: Zweieinhalb Jahre Karpathenland. Ungarns Aufbauwerk im Karpathenlande. Budapest-Leipzig, Vájná & Bokor, 1941, 10-12., 19-21. p.
