Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Felföldi közírók a magyarországi állapotokról 1938 után 153 minust használta például a Népszava is, csak azt nem ismerte el - ismételjük, Szüllőhöz, Esterházyhoz és a Pilvaxban programot fogalmazó közéleti személyiségekhez hasonlóan, illetve rájuk hivatkozva -, hogy ezt az Imrédyhez csatlakozó Magyar Párt kisajátíthatná. Évekkel később, amikor már javában dúlt a háború, s többen szóvá tették e „felvidéki szellem” elsikkadását, Simándy Pál egyik írásában40 magát a kérdést is igaztalannak tartotta már. Szerinte az igazi kérdés ugyanis ez: „Hol ma egyáltalában a szellem?” Simándy szerint elkövetkezett a vezére utasításait gondolkodás nélkül végrehajtó tömegember kora. A világháború évei hamarosan szétzilálták az egykori közösséget, s a felvidéki közírók a továbbiakban egyénileg, saját nevükben, vagy valamelyik ideológiai-politikai csoporthoz csatlakozva fejtették ki álláspontjukat a társadalmi kérdésekről. Végezetül két olyan munkára utalnék röviden, amelyek néhány évvel később azt próbálták megvizsgálni, hogy maradt-e valamilyen, a volt kisebbségieket meghatározó közös jegy, vagy minden sajátosságuk fölolvadt a magyarországi társadalomban? Krammer Jenő 1941 augusztusában a Magyar Szemlében jelentette meg A kisebbségi ember lelki világa című tanulmányát, amelyben e közös jegyek léte, sőt, a „kisebbségi lélek” átmentendő volta mellett foglalt állást. Részben azért, mert a magyarok Európában kisebbséget képeznek, részben azért, hogy Magyarország kellően fogékony lehessen a világháború első éveiben hozzá visszakerült nagy lélekszámú nemzeti kisebbségek sajátos problémáira. A harmadik ok: a magyarság feje fölül nem múlt el a kisebbségi sors, hiszen több százezren maradtak a határokon kívül. A beilleszkedés problémáinak legjobb, a történeti eseményekre, politikai akciókra viszont nem utaló, ezért föntebb nem hasznosított földolgozása Jócsik Lajostól származik; ez pedig a Hazatérés - Tájékozódás (Pécs [1942]) című, négy esszéből-tanulmányból összeállított füzet. A szerző szerint le kell szűrni a két évtizedes kisebbségi korszak tanulságait és ezeket itthon érvényesíteni kell. Ehhez viszont az itthoni csoportok viszonyainak megismerésére volna szükség. Az első tapasztalat az, hogy a visszatérés után rögtön megkezdődik a szélsőjobboldal tagtoborzó propagandája. A visszatért területek lakossága ismét Budapestet tekinti központnak, az ottani magatartáshoz igyekszik alkalmazkodni, sőt hasonulni; folyamatosan eltűnik a kisebbségi, kisnépi tudat; a visszatértek átmenetileg föloldódnak a nemzet egységében. Elkezdődik a középosztályosodás folyamata. Három évvel később a helyi jelleg erősödik a visszatért területeken, s bár az elkeveredés, a kiválasztódás, a magyarországi ideológiai-politikai csoportokhoz való csatlakozás megtörtént, megmaradt bizonyos távolságtartás, aminek következményeként a visszatértek pontosabban látják a csoportok ellentéteinek okait mint az 1938 előtti Magyarország lakói. Jócsik megfigyelései közül itt most kettőt emelek ki. Az egyik szerint a kispolgár lázadása általános válságot idézett elő - itt Jócsik éppúgy kapcsolódik Ortegához, mint Simándy Pál egyik föntebb idézett megjegyzéséhez. A másik: az ipar és a mezőgazdaság szembenállásának következtében (is) egyre közelebb ér az agrár életforma pusztulásának réme. Ez ismét annak a bizonyítéka, hogy a magyar társadalomból hiányzik a szociális gondolkodás és a kisebbségben egykor létezett társadalmi kiegyenlítődés. 40 Simándy Pál: A felvidéki szellem. In Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv. Budapest, Mefhosz, 1940, 74-78. p.
