Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A visszatért Muravidék 1941-1944 137 rendkívül rossz gazdasági-szociális helyzete különösképpen nem változott. A hadműveleti területre való beutazás, valamint az onnan történő kiutazás csak indokolt esetben, a kormány által elfogadott szabályrendelet értelmében volt csak lehetséges.67 A Muraszombati járás területére - a román előrenyomulás miatt - sok száz erdélyi menekült érkezett. Elhelyezésükről a hatóságok gondoskodtak, azonban a sajtó felhívta a polgárokat a segítségnyújtásra, hiszen a menekülteknek nem volt megfelelő ruházatuk stb. Amint arra foszlányokban utaltunk, 1944-ben számos változás következett be a Muravidéken is. A legtöbb helyi eseményt itt is a háború általános állapota befolyásolta. Akkor már szinte mindenki tisztában volt azzal, hogy a németek és szövetségesei a háborút elveszítik. Ennek hatására egyebek mellett a Muravidéken is ismét felerősödött a szlovén ellenállási mozgalom. Az aktivisták más szlovéniai, illetve jugoszláviai régiókból érkeztek.68 Ugyanakkor a magyar hatósági szervek egyre idegesebbek lettek, ezért számos konfliktusra és incidensre került sor. A szegénység a térségben is óriási méreteket öltött, igya nemzeti jellegű rendezvényekből, ünnepekből egyre kevesebb lett, annál több volt azonban a különböző segély- és gyűjtőakciókból, valamint a nemzeti és emberi szolidaritást kifejező tettekből. A magyarok lakta falvakban is rosszra fordult a helyzet, amit a frontokról érkező halálhírek tovább fokoztak. A Szálasi-féle hatalom rettegésben tartotta a lakosságot, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. 1945-ben aztán a vidékre még a bolgárok és az oroszok is behatoltak, egyebek mellett nagy német-orosz összecsapásokra is sor került a Mura mentén. Nagyobb erőszakról a helyi lakossággal szemben nem tudunk. A hétköznapi ember számára akkor már csak egy volt a fontos: túlélni ezt a nagy világégést. A magyarsághoz való kötődés másodlagossá vált, sőt a háború végén, a különböző munkatáborokból vagy a fogságból való hazakerülést megkönnyítve, nemegyszer a magyar emberek jugoszlávoknak nyilvánították magukat, hogy elkerüljék a Magyarország polgáraira nehezedő megpecsételést és atrocitásokat. Ezt - tekintettel a könyörtelen állapotokra, egyéni és közösségi tragédiákra - ma nem róhatja fel nekik senki. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a II. világháború időszakában - amennyire azt a háborús körülmények, a rendkívüli állapotok és egyéb sajátos tényezők lehetővé tették - a Muravidék többé-kevésbé (vissza)integrálódott Vas és Zala megye, illetve Magyarország vérkeringésébe. A helyzet azonban korántsem volt azonos, mint a trianoni határ meghúzása előtt, így különböző társadalmi rétegek és etnikai-vallási közösségek eltérően élték azt meg. Hipotézisként talán annyit megjegyezhetünk, hogy a betagolódás - a viszonylag rövid, négy esztendő ellenére is - zökkenőmentesebb lehetett, mint az a két világháború közötti időszakban a délszláv állam esetében történt. Ahhoz nem fér kétség, hogy a vidék gazdasági-szociális állapota a két világháború között megőrizte azokat a sajátosságokat és fejlettségi szintet, amilyen a trianoni határ magyarországi oldalára volt jellemző. Azt ugyan nem vitathatjuk, hogy bizonyos mértékig elmaradt a Mura jobb oldalán, a Stájer-vidéken tapasztalt helyzettől. Később, a 20. század ötvenes-hatvanas éveiben a lemaradás szintje az egyéb szlovén vidékekhez hasonlítva ugyan megmaradt (sajnos egészen máig), azonban - különböző okok miatt - a szomszédos magyarországi tájegységekhez viszonyítva a Muravidék gazdasági-szociális állapota valamennyire javult. 67 MéV, 1944. szeptember 8. 1. p. 68 Godina, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba Murska Sobota, 1980, 170-210. p.
