Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A visszatért Muravidék 1941-1944 127 esett, valamint Muraszombatban két kivégzést is végrehajtottak). A szlovén lakosságot, illetve annak bizonyos részét, rétegeit a kommunista propaganda mindenképpen megérintette. Ugyanakkor a másik oldalon - akkoriban még főleg a Vendvidéki Közművelődési Egyesület keretében - Hartnerék magyarosító programokat hirdettek, valamint nyilvánosan hangoztatták, hogy vendek, azaz muravidéki szlovénok nincsenek, csak vendül beszélő magyarok, ami a szlovén származású lakosság nemzeti érzelemvilágát nagyon sértette.21 Fujs Metka muraszombati szlovén történész a visszacsatolás utáni szlovének magatartásformáját értékelve úgy véli, hogy a lakosság a háborús évek nehézségei ellenére erősödött nemzettudatában. Véleménye szerint a többség a magyarokat gyanakvással fogadta. A nem őshonos szlovénokra vonatkozóan Fujs a következőképpen foglalt állást: „A magyar megszálló hatóságok számára a legmegbízhatatlanabb csoportnak a két világháború között a Muravidékre betelepített szlovén hivatalnoki, tanftói réteg, az isztriai és a tengermelléki telepesek és a hazai értelmiség azon baloldali köre volt, amelyet kommunistaként már a jugoszláv hatóságok is üldöztek. Azon tanítók kivételével, akik bizonyítani tudták, hogy a jugoszláv időkben sem folytattak magyarellenes tevékenységet és elvégezték a számukra szervezett tanfolyamokat. Az ehhez a csoporthoz tartozókra a kitelepítés várt.”22 A pártaktivisták Alsólendva környékén is próbálkoztak a toborzással, a magyarság körében különösképpen Vlaj Lajos volt tevékeny, azonban különösebb eredménnyel nem járt a kezdeményezés a magyarok lakta településeken. Feltehetően valamennyire sikeresebb volt a propaganda a szlovén származású római katolikus papság körében, és általuk bizonyos szlovénok lakta falvakban. A vidék Magyarországtól történő, 1919-ben bekövetkező elcsatolásánál is aktív szerepet vállaló, néhány befolyásos szlovén származású pap és azok, akik már tanulmányaikat a két világháború közötti délszláv érában folytatták, nem ígértek konkrét támogatást egy ideológiailag a keresztény eszmékkel homlokegyenest szembenálló szervezetnek. Amint hangsúlyozták, erőszakos cselekedeteket, tetteket római katolikus papokként nem támogathattak. Azonban vállalták, hogy erkölcsi támaszt nyújtanak a szlovén népi felkelésben részvevőknek a magyar „megszállók” elleni harcban. Jerič Ivan korbeli esperesplébános emlékirataiban hangsúlyozta, hogy a szlovén nép körében kellemes hangulatot próbálnak előidézni a magyarellenes cselekedeteket, törekvéseket illetően. A Mura mentén tevékenykedő papság magatartásformáján aligha lehet csodálkozni, hiszen - amint már említettük - a vidék elcsatolása Magyarországtól is jelentős mértékben az ő „érde21 Hartner a Muraszombati járás lakosságáról, valamint a vidék magyar jellegéről több alkalommal kifejtette véleményét. Hangsúlyozta, hogy „a vend csak vendül beszél, de lélekben, erkölcsben, gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is akar maradni örökké". Közvetlenül a visszacsatolást követően, főleg a Vendvédéki Magyar Közművelődési Egyesület rendezvényein rendszeresen utalt az említett egyesület fő céljára, s annak lényegét a magyar nyelv erőltetett terjesztésében jelölte meg. Szerinte ugyanis a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul. A tárgyalt korszakban rokonszenvre és ellenvetésre egyaránt okot adó nézőpont a visszacsatolás időszakának fontos programjává vált. A Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület vezetői a következő személyek voltak: Hartner Nándor (elnök), Antauer Jenő (főtitkár), ifj. Szász Ernő (ügyvezető titkár), Koltai István (pénztáros). Az említett szervezet alapította Muraszombat és Vidéke című hetilap rendszeresen beszámolt Hartnerék törekvéseiről, így a magyarosítást szolgáló ideológiai és cselekvési teendők abban - általában vezércikk formájában, de felhívásként vagy afféle utasításként is - (főleg az 1941-es évben) rendszeresen helyet kaptak. 22 Fujs, Metka: Bűn és bűnhődés, illetve a háború és a büntetés értelmetlensége. Muratáj, 2003. 1. sz. 48-57. p.
