Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A visszatért Muravidék 1941-1944 125 a magyar fennhatósággal szemben szervezett ellenállási mozgalmat valamilyen formában segítették. Amint utaltunk már arra, a Muraköz kérdése 1941 áprilisától a magyar közvéleményt, de különösképpen Zala megye törvényhatósági testületé vezetőségét élénken foglalkoztatta, mivel a katonai közigazgatás, illetve a megyéhez történő teljes integráció nem volt lehetséges. A sajtóközleményekből tudjuk, hogy 33 muraközi község harminchárom táviratot intézett Horthy kormányzóhoz, amelyekben kérték a vidék betagolódását a magyar államszervezetbe. Táviratrészletekből kiderül, hogy egyik fontosabb érvelési szempont volt a muraközi nyelvjárás iránti aggodalom a Varazsd-vidéki, illetve zagorjei „horváttal” szemben.12 Erőteljes propaganda folyt azért, hogy a nyolcszáz éves történelmi kötődésre hivatkozva a túlnyomórészt horvátok lakta terület a megye részét képezze. Ennek érdekében 1941. július 5-én - 115 törvényhatósági bizottsági tag indítványozására - rendkívüli közgyűlést hívtak össze Zalaegerszegen, ahol a vitaindító beszédre Phem József képviselőt kérték fel, az akkori zalaegerszegi apátplébánost, pápai prelátust, a később Mindszenthy néven ismerté vált bíborost.13 Felszólalásának bevezető részében Phem hangsúlyozta Muraköz hovatartozásának általános jelentőségét, majd utalt arra, hogy a területért folytatott küzdelem nem csak a megye, hanem az egész ország érdeke. Megjegyezte, hogy 1910-ben a 90 ezer muraközi lakosból 8 ezer volt magyar nemzetiségű és 22 577 magyarul beszélő. Véleménye szerint azonban a nyelvi kötődés nem lehet mérvadó a területi hovatartozás kérdésében. Phem József érvelései egyértelműen tükrözik határozott álláspontját a trianoni határok megváltoztatása általa vélt jellegéről. A Muraközre vonatkozó vitaindító felszólalásának második felében Phem nyilvánosan feltette a kérdést, hogy az adott helyzetben nemzetpolitikai szempontból „mit lehet és mit nem” tenni. Ez arra is utal, hogy azokban a napokban, hetekben az említett tájegység politikai hovatartozása a magyar bel- és külpolitika egyik fontosabb kérdése volt. Phem egyik válasza az említett kérdésre az volt, hogy „nem lehet cserélni”. Bizonyos politikai körökben ugyanis akkoriban felvetődött a Muraköz hovatartozásának esetleges kompromisszumos megoldása, ami Phem számára elfogadhatatlan volt. Phem József nagy lelkesedéssel fogadott vitaindító beszéde után a közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy „a Muraközt a megye integráns részének tartja és arról soha le nem mond”, amiről a kormányzót, a miniszterelnököt, az Országgyűlés mindkét házának elnökét, a belügy- és a honvédelmi minisztert értesítették. Megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt kérdés vonatkozásában nehéz volt bel- és külpolitikai szempontból egyaránt megnyugtató álláspontra helyezkedni, hiszen már a magyar bevonulást illetően is érződött a bizonytalanság, ami a Jugoszlávia elleni hadba lépés ügyében tartott rendkívüli minisztertanácsi ülésen (1941. április 10.) észlelhető volt. A bevonulást illetően akkor valószínűleg Werth Henrik gyalogsági tábornoknak, a vezérkar főnőkének a véleménye volt a meghatározó, aki a Muraközbe történő bevonulás mellett érvelt.14 A kérdést illetően - német hadvezetés mellett - a német diplomácia álláspontja is rendkívül fontos volt, ezért Sztójay nagykövet többször is tárgyalt a kérdésről a német külügyminisztérium vezetőivel. Az egyik beszélgetésből kiderül, hogy Bárdossy miniszterelnök Muraköz kérdésében kész volt az önálló horvát állammal „baráti tárgyalá12 ZML - XIV/23. Teleki Béla főispán magániratai. 13 ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. július 5-én tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve, 665. 14 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL) - Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1941. április 10.
