Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A visszatért Muravidék 1941-1944 123 A Muravidéken a jugoszláv katonaság semmilyen ellenállást nem tanúsított, hiszen - szlovén visszaemlékezők szerint - az ott állomásozó rosszul felszerelt és szervezett ezred akkorra teljesen szétesett.4 Ténykedésüket illetően csupán annyit fontos megemlíteni, hogy a Mura folyó három hídját a visszavonuló jugoszláv katonaság felrobbantotta.5 Muraszombatban a német Kulturbund egyesület erős volt, ezért ott erőteljesebb volt a németek iránti szimpátia, holott Alsólendván a lakosság rideg fogadtatást tanúsított, valamint nemzeti hovatartozásának kinyilvánításaként a magyar nemzeti zászlókat tűzték ki. A városban több elmagyarosodott szlovén származású tehetősebb polgár is a magyarok mellett állt ki, és a városi zsidóság úgyszintén magyar érzelmű volt.6 Megállapítható, hogy a Stájer-vidékhez közelebbi települések lakossága és valamennyire Muraszombat város bizonyos körei is a kezdetben jobban rokonszenvezhetett a németekkel, mint a magyarokkal. A korabeli eseményeket megélt személyekkel folytatott beszélgetések alapján tudunk arról is, hogy a Lendvához közeli Hidvégen is, ahová a két világháború között szlovén ajkú telepesek érkeztek, horogkeresztes zászlók fogadták a német katonaságot. Azonban fontos ismételten hangsúlyozni, hogy nem ez volt a jellemző magatartásforma az egész Muravidéken, különösképpen nem a magyarok lakta falvakban. A Werhmacht bevonulása után Alsólendván a német közbiztonsági szervek tartották fenn ideiglenesen a rendet, azonban kisegítő jelleggel magyar nemzetiszínű karszalaggal ellátott helybeli fiatalok is segédkeztek ebben. Néhány nap múlva elterjedt a hír, hogy a magyar honvédség húsvét hétfőn, április 14-én bevonul a Muravidékre. Az eseményre azonban akkor még nem került sor, de az említett napon a Zala megye rangos vezetői, gr. Teleki Béla főispán, Brand Sándor alispán, Tomka János vármegyei főjegyző stb. Alsólendvára látogattak.7 A magyar hatalomátvételig, amire a Muramelléken, azaz a Muravidéken 1941. április 16-án került sor, számos olyan esemény történt, ami az akkor még mindössze húsz esztendeje kisebbségben élő közösség erős magyar kötődését bizonyítja. A viszszaemlékezők szerint a német katonai megszállás tíz napja során számos határ menti magyar faluból, valamint Alsólendváról is, többen átkeltek a trianoni határon, hogy a vidékre vonatkozóan kérjék, illetve kieszközöljék a magyar katonai hatóságoktól a hatalomátvételt. A budapesti kormányzat részéről a vidéket legtöbbször együtt „kezelték” a zömében horvátok lakta Muraközzel (a terület a két világháború között a délszláv állam horvátországi részéhez tartozott, ma a Horvát Köztársaság része), ami e tekintetben hátráltatta a Muravidék hatalomba vételét. Muravidéktől eltérően ugyanis a Muraköz ügyében - nem alaptalanul - észlelhető volt némi elővigyázatosság.8 1941. április 16-án a már korábban felsorakozott és indulásra készen álló Magyar Kir. Honvédség szombathelyi székhelyű III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor 4 Godina, Ferdo: Prekmurje 1941-1945. Pomurska založba Murska Sobota 1980. 22. p. 5 Jerič, Ivan: Moji spomini - Závod sv. Miklavža, Murska Sobota, 2000, 178-179. p. 6 Godina, Ferdo: i. m. 24-27. p. 7 Káli Csaba: A Zalához visszacsatolt muravidéki területek közigazgatása, 1941-1955. Muratáj, 2003.1. sz. 43. p. 8 Weizsäcker német külügyminisztériumi államtitkár távirata Ribbentrop külügyminiszterhez a Bánáttal és Muraközzel kapcsolatos magyar igényről. In Horthy-Magyarország részvétele Jugoszlávia megtámadásában és megszállásában 1941-1945. Dokumentumgyűjtemény. Főszerk. Liptai Ervin, Fabijan Trgo. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1986 (a továbbiakban: H-M) 63. p. (Megjelölt forrás: DGFP-D. XII. 366.)
