Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata

Lehet románul is, magyarul is államvizsga

DOLGOZATOKAT KÉSZÍTENI

NAGY ATTILA

Babep-Boiyai Tudományegyetem, Sepsiszentgyörgyi Főiskola

Főiskolánk egy Koós Károly által tervezett épületben működik, a Babe§Bolyai Tudományegyetem keretében kihelyezett főiskolai képzést nyújtunk, két tagozattal, az egyik a vállalatgazdaságtan - amelyről részletesebben szeretnék szólni -, a másik pedig a helyi közigazgatás.

1997-ben jött létre az akkor menedzsment szaknak vagy közgazdaságnak nevezett tanszék. Aztán rá egy évre, 1998-ban a közigazgatás. A közgazdaságtani képzés mai neve vállalatgazdaságiam képzés.

Ami a felszereltséget illeti, tanteremproblémáink vannak, ami hál’ istennek jó, mert azt jelenti, hogy nem elégséges az, amivel most rendelkezünk és a szemináriumaink egy részét kénytelenek vagyunk más iskolákban vagy intézményeknél tartani. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években nagyon megugrott a hallgatók száma.

Ami a tanári kart illeti, tfz címzetes tanár tevékenykedik a főiskola vállalatgazdaságtan szakán, és tizenkét bedolgozó, ún. társult oktató vesz részt még a munkában. Szakkönyvtárunk még kezdeti stádiumban van. Több helyről kaptunk - akár adomány formájában, akár vásárlás útján - különböző könyveket, de segítettek a Veszprémi Egyetemről, a Pécsi, a Budapesti Közgazdasági Egyetemről és legutóbb a Duna TV-től is kaptunk egy elég hathatós könyvadományt.

1997-ben kezdtünk, három évre rá végzett az első évfolyam, tehát az 1999/2000-es tanévben, aztán a második, harmadik, negyedik, és az ötödik idén tavasszal végzett. Az 1. ábrán a magyar és a román tagozatra járó diákok száma látható. Tudni kell, hogy általában a román nyelven tanulók közt úgy tizenöt-húsz-huszonöt százalékban magyarok tanulnak. Akik vagy azért jönnek, iratkoznak be a román tagozatra - vagy a román vonalra, ahogy mi mondjuk -, mert román nyelven végezték a szakközépiskolát, vagy érettségi előtti tanulmányaikat, és úgy gondolják, hogy könnyebb román nyelven folytatni - ami természetesen igaz -, vagy pedig egy részük azért, mert nem jut be a magyar tagozaton meghirdetett helyekre.