Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Kusza nyelvi „vonalak” a kolozsvári egyetemen 93 kolt, ill. csak a hegemónia (a nyelvi dominancia) indokolja, hogy az államnyelv fölénye növekedjék az egyes képzési szinteken. Kolozsváron egyelőre ez van: alapképzésben sokkal inkább elfogadott a magyar (noha csak a szakok egyharmadában), a magiszteri képzésben a programoknak csupán egy tizedében, a doktori képzésben ennél is jóval kisebb arányban. Más kisebbségi régióktól eltérően a romániai helyzet korábban is kedvezőbb volt abban, hogy noha a doktori procedúrában a román az adminisztrálás nyelve, a hungarológiai szakokon mindig lehetett magyar nyelven írni doktori értekezést (román és idegen nyelvi kivonattal), újabban pedig az is kedvezően alakult, hogy legalább a filológiai szakbizottságban országos szinten is megvan a képviselet, a védéseken pedig már több mint egy évtizede mindenki olyan nyelvet használ, amilyet óhajt. Az pedig az elmúlt évek eredménye, hogy a szervezettebb doktori iskolák indításakor azonnal sikerült hungarológiai témájú doktori iskolát is elfogadtatnunk. Most a szerkezeti átalakítás a tét: a hatóságban és az egyetem vezetésében is mindig megvan a hajlam, hogy az anyanyelvet oktatási alapnyelvként csak az oktatás alapszintjén támogassa. Már most nagy vitáink vannak még a magyar tanszékekhez kapcsolódó magiszteri programok tervezésében is. A mi célunk, tervezésünk azonban nem lehet más, minthogy második és harmadik szinten (magiszteri és doktori szinten) a kolozsvári egyetem magyar tagozata legyen az országos képzés központja, és hogy ez magyarországi hallgatókat is vonzzon. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor a mi hallgatóink fognak még nagyobb számban Magyarországra tódulni, és jelentős részüket végleg elveszítjük. A képzés színvonala és a képzés nyelvi színvonala A szociolingvisztika rugalmas a kétnyelvűség meghatározásában. Az egyetemi képzésben, tudományos képzésben azonban más a nyelvi kompetencia iránti igény, mint más területeken: itt semmiképpen nem elég - különösen a tannyelv tekintetében - az az alacsony szintű nyelvi kompetencia, amely a felcserélő, instabil kétnyelvűséget jellemzi. Itt nem lehet felmentést adni sem a nyelvi műveletlenségre, sem a túlzott regionalitásra arra való hivatkozással, hogy a hallgató a magyar kontaktusváltozatát vagy kisebbségi változatát használja. Ezeknek a nyelvváltozatoknak is van igényesebb és kevésbé igényes szintjük, olyan szintjük, amely alkalmas vagy nem alkalmas a kiemelkedő kognitív szerepekre. Éppen a nyelvi hiány és a közoktatás nyelvi képzésének hiányossága okozza, hogy gyakran érezhetően jelentős a különbség a hallgató kognitív képessége és verbális kompetenciája között, hogy ti. jóval
