Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
II. Kitekintés
Hozzászólások Nagy László: Harminc magyar jogászhallgató alacsonyabb pontszámmal jut be 79 A pozitív diszkriminációhoz tennék hozzá még néhány szót. A Babeç-Bolyai Tudományegyetemen kb. tíz éve külön beiskolázási szám van a magyar tagozat és a román tagozat számára, ugye ez is lehet egyfajta numerus clausus. A tapasztalati tény az az, hogy a legtöbb szakon a bejutási pontszám alacsonyabb a magyar diákok esetében, mint a román diákok esetében. Kivétel talán éppen a sepsiszentgyörgyi és gyergyói főiskola, ahol a magyarok vannak többségben, ott viszont a román tagozaton alacsonyabb a bejutási pontszám. Kétségtelenül a legnagyobb ellenérzés a románok részéről a jogi karon volt, tehát ott is - mint ahogy Helsinkiben is - a kilencvenes években voltak ilyen problémák, hogy hát akkor hogyan vezessük ezt be. De néhány éve ezek az ellenérzések talán megszűntek, vagy legalábbis nem mondják őket, most elfogadják azt, hogy a jogi szakra harminc hallgató egyszerűen alacsonyabb pontszámmal jut be, mint a románok. Egyébként a roma kisebbség számára is hasonló pozitív diszkrimináció van, tehát több szakon meg van ez a lehetőség. Na most ennek ellenére, felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehetséges mégis az, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy a magyar diákság létszáma Romániában a számarányában kisebb, mint a román diákság létszáma. Tehát kisebb százalékban járnak hazai egyetemekre a magyar diákok, mint a román diákok. Itt csak én is felteszem a kérdést: talán ilyenek a demográfiai mutatók? Talán ilyen nagy mértékű a kivándorlás? Tehát nagyon sokan mennek külföldre egyetemre?
