Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

IV. Összefoglaló

242 Péntek János

Lehetséges-e önálló egyetemi nyelvpolitika, olyan, amely nem csupán ilyen vagy olyan kaptafákat követ, hanem a helyi körülményeket, igényeket, az egyes nyelvi közösségek hagyományát és a jövőt? Romániában van önálló mozgásterük az egyetemeknek, de a magyar közösség perspektivikus igényeit is tekintetbe vevő nyelvpolitikát csak legalább fontos szegmentumaiban önálló intézményben lehet érvényesíteni. A többi intézményben, a kolozsvári egyetemen is, törekedni kell arra, hogy az ilyen igények érvényesüljenek.

Egyébként alaptalan az a feltételezésként itt is elhangzott vád vagy önvád, amit a többségiektől folyamatosan hallunk, ti. az anyanyelvbe való bezárkózás vádja, az államnyelvtől való elzárkózás, az államnyelv elutasításának a vádja. A Hágai ajánlásoknak a Kontra Miklóstól is idézett pontja egyoldalúan a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek felelősségét hangsúlyozza a hivatalos nyelv elsajátításában, holott nyilvánvalóan a többséget és a hivatalos nyelvet képviselő hatóságnak is alapvető felelőssége, hogy az oktatási rendszerben ne akadályozza, hanem segítse a hivatalos nyelv elsajátítását. A kelet-európai utódállamokban nem arra van szükség, hogy nyílt vagy burkolt diszkriminációval kényszerítse ki a hatóság az emiatt alacsony szintű, felcserélő kétnyelvűséget, hanem arra, hogy az állami oktatás segítse a magas szintű, stabil kétnyelvűséget, azaz a hivatalos nyelv megtanulását.

Alaptalan annak feltételezése is, hogy bárki is egynyelvűként képzelné el a magyar nyelvű egyetemet vagy az egyetemnek azokat a fakultásait, amelyeket magyar oktatási alapnyelvében önállónak óhajtanának. Mindenki tisztában van azzal, hogy az egyetemi oktatás nem lehet egynyelvű: két-, illetve többnyelvűnek kell lennie. De éppen az önálló mozgástér, a saját egyetemi nyelvpolitika lehetetlensége miatt a meglévő anyanyelvű oktatás állandó védekezésre szorul a folyamatos háttérbe szorítási kísérletek miatt.

Milyen nyelvi tudással érkezik a tanuló a közoktatásból az egyetemre? Mit tehet ehhez hozzá az egyetem? Lehet-e intenzív nyelvoktatás az egyetemen?

A hallgatók elvileg mind legalább kétnyelvűek, a valóságban félnyelvűek, kevert kétnyelvűek. Nagyon keveset hoznak anyanyelvi tudásban, román nyelvi tudásban, idegen nyelvi tudásban, de az utóbbiban egyre többet.

Fontos a gyakorlatban a nyelvi kérdés hármasságának elkülönítése:

1. Mi az oktatás alapnyelve? Mit, mi okból és mi célból oktatnak más nyelven?

2. Milyen (idegen) nyelveket oktat, ill. követel meg az egyetem? Milyen hatékonysággal?

3. Várhatóan mely nyelvet fogja használni elsősorban a hallgató szakmai pályáján?

Nem tartom szerencsésnek a fentiek összemosását: a tannyelvválasztásnak az elsődleges motivációja csak az lehet, hogy hatékony legyen a szakis-