Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások 235 Vančoné Kremmer Ildikó: A kisgyerek senkivel nem tudja magát megértetni a szakrendelésen Szlovákiában tulajdonképpen sem jogász-, sem orvosképzés magyarul nem létezik, semmilyen szinten. A felvételi sem lehetséges egyetlen egy egyetemre sem magyar nyelven. Tehát sem mérnökképzés, semmilyen más képzés azon kívül, amit az előadásunkban már elmondtunk, magyar nyelven nem létezik. Viszont itt lenne egy kérdésem a pszichiáter Ph.D. hallgatóhoz. Kíváncsi lennék, hogy mint szakembernek mi a véleménye, hogy például a tőlünk 25 km-re levő pszichiátriai intézetben - ahol a pácienseknek kb. kilencven-kilencvenöt százaléka magyar -, úgy zajlik a kezelés, hogy van magyar ápolónő, illetve magyarul nem tudó főorvos asszony, aki a tolmács, tehát az ápolónő tolmácsolásának segítségével kezeli a beteget. A másik vetülete a problémának az, hogy a magyar körzetekben ugyan van magyar gyerekorvos és nyilván a magyar szülő ahhoz fog járni, de ahogy valamilyen szaksegítségre van szükség, ez abban a pillanatban megszűnik. És ez minden gyereknek nagyon komoly traumát jelent, ha kicsi a gyerek, tehát még a nyolc-tízéves gyerek is a másodnyelv elsajátításnak nagyon elején tart, hogyha nem éppen egy kétnyelvű családba, tehát egy vegyes családba születik bele. Óriási problémát jelent, hogy senkivel nem tudja magát megértetni, ha otthagyja az anyukája a szakrendelésen. Csedő Károly: Beteg embernél nincs alku Ehhez csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy a pszichiátriai kórházakban, otthonokban fontos lenne a beutaltak anyanyelven történő megszólítása, különösen akkor, ha erre van lehetőség. Jó példa erre a romániai Mikházán levő pszichiátriai otthon. Elégtelen megoldást jelent viszont a dicsőszentmártoni kórház esete, ahol magyar beutaltakkal gyakran román ápolók foglalkoznak. Ez megnehezíti a kommunikációt és így akár a gyógyulási folyamat is lelassulhat. Én embertelenségnek tartom azt, amikor egy gyerekkel nem tudnak anyanyelvén beszélni. Ezért szükséges mindenütt az anyanyelvű oktatás az orvosi karon. Ha én a másik nemzetiséggel szemben udvarias vagyok, akkor elvárom, hogy a főnemzet is legyen velem szemben udvarias. Tehát kell ismerje az én nyelvemet. Én megszólalok először románul, de elvárom, hogy amikor tudom, hogy ő tud magyarul, akkor ő is beszéljen velem magyarul. Itt nincs alku. Beteg embernél nincs alku.
