Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
232 Hozzászólások Péntek János: Irigykedjünk kölcsönösen Erdélyben nincs magyar nyelvű jogászképzés. Negyvenöt éve nincs. Vannak magyar jogászhallgatók, akik románul felvételiztek. Engedjék meg, hogy én meg irigykedjek, hogy van Szalma tanár úr Újvidéken, meg hogy vannak olyan... nagyon kedves kollégám, Göncz Lajos professzor úr, a pszichológia professzora, szóval akkor irigykedjünk kölcsönösen. Orosz Ildikó: Külön helyeket kellene elkülöníteni Én már azt szeretném elérni, hogy az Ungvári Egyetemen múltja legyen, hogy évente legalább öt jogászt vegyenek fel, mert én élő magyar jogászt Kárpátalján még nem igazán láttam, aki tud magyarul, kicsit vagy nagyon, vagy többé-kevésbé valahogy, annak mi már nagyon örülnénk. Bizonyos stúdiumokat lehetne tanulni magyarul is, de én a jogászképzést... az az egyedüli, amiben nem látom a teljes magyar képviselet lehetőségét, illetve az orvosi képzés is ilyen, mert annak is viszont nagy részben igazodnia kell az adott társadalom orvosi szakkifejezéseihez, a gyógyszerekhez, az eljárásokhoz, és ismernie kell a szakkifejezéseket. Ez a kettő, ahol viszont a pozitív diszkrimináció jegyében mindenütt külön helyeket kellene elkülöníteni azok számára, akik egymással versengve juthatnának be a felsőoktatásba, nem pedig a többségivel versenyben, mert ilyen helyeknél a starthelyzet és az egyenlőségbiztosítás a starthelyzetnél, az lenne igen fontos számunkra. Várady Tibor: A státustörvény ösztönözhetne magyarul tanító tanárokat is Valamikor a ’70-es évek legelején igyekeztem az újvidéki jogi karon magyar nyelven is szervezni dolgokat. Akkor sikerült valami, ami azt hiszem, hogy mindenütt lehetséges kellene, hogy legyen és maradjon. Ez a magyar nyelvű szakterminológia. Ennek nincsen akadálya, ez lehet, ez szükséges. Ebben nagyon nagy segítségemre volt az akkori szerb dékán, aki abban segédkezett, hogy Szalma Jóska odakerüljön az egyetemre. Ő ahhoz ragaszkodott, hogy legyen minden kisebbségi nyelven, tehát románul, szlovákul, és ruténul is. Hát akkor megszerveztem úgy, hogy legyen. Ez a terminológiaoktatás ment. Amit most Szalma Jóskának és más kollégáknak sikerült ismét felújítani, az, hogy legyenek tantárgyak magyarul is, ahol az oktató erre képes. Hadd tegyem hozzá, hogy annak idején, aki magyarul is oktatott, az több pénzt kapott ezért, tehát másfeles szorzóval mentek az óradijak. Ez ma nehezen elképzelhető, de hogyha a státustörvény magyarul tanuló diákokat ösztönöz, talán ösztönözhetne magyarul tanító tanárokat is. Ez talán nem lenne olyan rossz vagy lehetetlen elképzelés. Én is azt hiszem, hogy jogi kar az nem reális, különösen nem ott, ahol - és ezt hozzátenném még Gábrity Molnár Irénhez -, hogy nemcsak a diákoknál van egy ilyen
