Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
226 Gábrityné Molnár Irén gógusképzésben, vagy például a magyar művelődésszervezőknél, néprajzosoknál. Már az államnyelven ismert szakkifejezések miatt szükséges a másod-tannyelv bevezetése (persze nem az anyanyelv kárára!) az üzleti szakember, a mérnökök, az orvos- vagy a jogászképzésben. Az idegen nyelv tudása, mint harmadik nyelvismeret, már a munkaerőpiac igényeitől függ, tehát előnyt fog jelenteni. Persze tisztában vagyok a többnyelvűség hátrányaival is, ami a felsőoktatás szintjén akkor jelenik meg, ha valaki nem ismeri egyik nyelvét se tökéletesen: nem tudja anyanyelvét (mert mondjuk a közép-, vagy már az általános iskolát se végezte anyanyelvén), vagy nem beszéli az államnyelvet (a tömbmagyarság körében igen gyengén tudják a szerb nyelvet: például Zentán, Kanizsán). Gyakori eset, hogy egy vajdasági egyetemista nyelvkeveredéssel él (a közösségi kapcsolatnyelv a magyar, de a szaknyelve szerb). Nyelvhasználat szempontjából tehát a tiszta magyar tannyelvű egyetem előnye, hogy anyanyelven könnyebb tanulni, rendszeresen ápolható a magyar szellemiség, de piaci hátrányban és esélyegyenlőtlenségben van a szakember, amint munkába áll. Nem beszélve arról, hogy a magyar tannyelvű karok nem is engedélyezettek Szerbiában. Egy multietnikus egyetemen a kétnyelvű karok, választható nyelvpárosításokkal (például magyar-szerb, vagy szerb-angol, horvát-magyar, horvát-német, magyar-angol stb.) regionális előnyöket hozhatnak. Ugyanakkor az ilyen tanulás plusz erőfeszítést és szakmai nehézségeket is jelenthet, miközben a magyar szellemiség megőrzése nem minden tantárgyban lehetséges. A Szabadkai Egyetemnek egy többnemzetiségű közösség (kb. 500 000 fő) felsőoktatási igényét kell kielégítenie, amihez a szervezési elvek a következők: • Nyitottság a régió igénye felé (gazdasági vagy nyelvi igények) • Racionalitás, elkerülendő a párhuzamosság a szakok bevezetésében, intézményes együttműködés tervezése • Rugalmasság, váltakozó piacigényes szakok • Egyediség (tervezett kiscsoportok, nem tömegesség) • Magyar tannyelvű oktatás és szellemiség • Az európai és regionális oktatási rendszerbe való beilleszkedés (Bolognai deklaráció).
