Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
A magyar nyelvű felsőoktatás jelentősége a kárpátaljai magyarok számára 175 be, ami azt jelenti, hogy a mostani ifjúság is átélt egy „országváltást”, annak minden hátrányával együtt. A most húszas éveikben járó fiatalok májusban még az orosz nyelvet tanulták, de szeptemberben az ukrán tanulásával folytatták, ami ugyan szláv nyelv, de legalább annyira különbözik az orosztól mint más szláv nyelvek, például a lengyel vagy a szlovák, annak ellenére, hogy a cirill írásmódot használják. Az új államnyelv elsajátításának az állam nem teremtette meg a feltételeit. A mai napig nincs iskolai ukrán-magyar szótár, alig van tankönyv, és a nyelvtanárok képzését is csak néhány évvel ezelőtt kezdték el. A szovjet rendszer felbomlása után az állami vagyon elosztása a rendszerben szerzett pozíciók, a ledolgozott folyamatos munkaviszony, és a kereset alapján történt, ami pedig a munkaköri beosztástól függött. A vagyonelosztásnál semmilyen szinten és semmilyen formában nem volt reprivatizáció, így a magyarok a rendszerváltozás nagy vesztesei Ukrajnában. Jelenleg is szűk mobilitási lehetőségekkel rendelkeznek a munkavállalás terén. A kárpátaljai magyarok anyanyelvű/anyanyelvi képzésének fejlődése lassú, szakaszos. A negyvenes évek végén megszervezték az anyanyelvű elemi és általános iskolákat, képesítés nélküli pedagógusokkal. Évtizedekig a Munkácsi Tanítóképző szakközépiskola volt az egyetlen továbbtanulási lehetőség a magyarok számára, szakmunkásképzést és egyetemi továbbtanulási lehetőséget még az 1946-ban Ungváron nyitott egyetemen sem biztosítottak. Az első magyar középiskolákat 1953-ban szervezik a területen. Az Ungvári Állami Egyetemen (UÁE) 1963-ban indul magyar szak. A hetvenes évek elején, 1972-ben az egyetemen tanító Födő Sándor és a hozzá közel álló kárpátaljai magyar értelmiségiek egy szűk körének szervezésében beadványt írnak a Szovjet Kommunista Párt központi bizottságához, melyben a nemzetségi politika lenini elveinek hiányát, különösen a kárpátaljai magyarok felsősokú képesítésének korlátozottságát sérelmezik. A rendszer saját gyakorlatának megfelelően reagált a beadványra, és az azt aláíró mintegy kétezer személyt megfelelően megbüntette, de végül szerzett jogként hozzájárult ahhoz, hogy magyar nyelven és magyar nyelvből felvételizhessenek az Ungvári Állami Egyetemre azok a végzősök, akik magyartannyelvű középiskolába jártak. Ennek köszönhetően a hetvenes években kialakult egy új értelmiségi réteg, főleg a reáltudományok területén, hiszen ez volt a legkevésbé átpolitizált területe az oktatásnak. A bölcsészettudományok területén a legkevésbé a történelem és az idegen nyelv szakokra juthattak be kisebbségiek, mivel ezek politikailag kiemelteknek minősültek a rendszerben, és főleg a belügyi és határszerveknek képeztek szakembereket. Adatokat a képzésről évtizedeken keresztül nem publikáltak, a legelső hiteles információt a felvett hallgatók nemzetiségi megoszlásáról az 1993-as és 1994-es években kaptuk. Az Ung-
