Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
A Partiumi Keresztény Egyetem tannyelvpolitikája... 139 Fontosnak tartjuk a magyar, mint tannyelv megjelölését, de ugyanakkor szükségesnek tartjuk a nyelvi korlátozások elkerülését. Ezen kívül, kiemelt helyet kap az idegen nyelvek elsajátítása, valamint az idegen nyelvű szakmai modulok szervezésének lehetősége. Az állam nyelvén, vagy más idegen nyelven szervezett oktatási programokat a Charta a karok kompetenciái közé sorolja. A fenti szabályozásokból látszik, hogy a PKE-n sem a hallgatók, sem pedig az oktatók felvételénél nem érvényesül semmiféle „numerus clausus”, a szelekció kizárólagos kritériuma a tudás, a szakmai felkészültség, a megfelelő képesítés. Ennek tudható be, hogy az egyetem hallgatói és oktatói között kezdettől helyet kaptak nem magyar anyanyelvűek is, amennyiben vállalták a magyar nyelvű képzés, és a magyar szellemi környezet adta kereteket. Ma már több szakon is - például a reklámgrafika, az angol nyelv és irodalom, az angol-román stb. - van két-három nem magyar anyanyelvű hallgató, akik magyarul tanulnak. A felvételi vizsgákon a jelölteknek jogukban áll azon a nyelven beszélni, vagy dolgozatot írni, amelyen tanultak. Az egyetem ebben az esetben biztosítja számukra a megfelelő vizsgáztató személyt. Az elmúlt években több olyan eset is volt, amikor román, német, vagy szlovák nyelven felvételizett ajelölt. A félévi vizsgák és egyéb értékelések minden esetben a tantárgy oktatási nyelvén történnek. A szabályozások megszületésének körülményei A szabályozások története visszanyúlik az egyetemalapítás kezdeti időszakáig, amikor kiderült, hogy a felvételizők jelentős része, elsősorban a tömbben élők, az alapvető kommunikációs készségek szintjén sem ismeri az államnyelvet, míg egy másik részük, elsősorban a szórványban élők, anyanyelvükön sem tudnak az egyetemi oktatás követelményeinek megfelelő szinten kommunikálni. Már 1992-ben, a nappali tagozatos képzés elindításának második évében megszületett az a Vezetőtanácsi határozat, amely minden szakon kötelezővé tette a magyar és a román nyelv, valamint egy idegen nyelv oktatását az első két évfolyamon. Elsősorban a szociális munkás képzés terepgyakorlata hozta felszínre a hallgatók kommunikációs nehézségeit, amelyek akadályozták, esetenként pedig lehetetlenné tették a gyakorlat teljesítését. A román és magyar nyelvórákat vegyes érzelmekkel fogadták hallgatóink. Voltak, akik fölösleges időveszteségnek tekintették, mások nem tartották „magyar egyetemhez méltónak", ismét mások az oktatás módszertanát, vagy minőségét kifogásolták. Tény, hogy a nyelvoktatás tekintetében nem volt semmiféle stratégia, az órákon többnyire a középiskolás irodalomórák
