Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
136 Szűcs István ló átiratkozás következtében. Az állami oktatási rendszer mellett megjelentek a magán oktatási intézmények és az egyházak által szervezett oktatási intézmények. A kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállításának terve azonban most sem valósulhatott meg. A rendszerváltás utáni, liberálisabb román kormány is elutasítja a magyar nyelvű oktatás megerősítését célzó törekvéseket és oktatáspolitikáját a többnyelvű, úgy nevezett „multikulturális” intézmények keretein belül kívánja megvalósítani. Az ellenzékben lévő nacionalista pártok pedig egyenesen szeparatizmusnak, sőt, államellenes cselekedetnek minősítik az önálló magyar iskolák létrehozását. Mindezek ellenére az erdélyi magyar egyetem létrehozásának igénye tovább él, de megvalósításának lehetősége a Partium „fővárosában”, Nagyváradon jelenik meg, a református egyházi oktatás újraszerveződésének keretei között. Kihasználva a romániai rendszerváltást követő hatalom-hiányt, valamint a kommunista törvények azonnali eltörlése által keletkezett szabályozási űrt, 1990 októberében Nagyváradon elkezdődik a magyar nyelvű református vallástanárképzés. Az új intézmény névadója, Sulyok István, az 1922-ben létrejött Királyhágómelléki Református Egyházkerület első püspöke volt, így az új intézmény nevében is tükrözi hagyományőrző és identitásalakító küldetését. A cél a „lefejezett” és elsorvasztott magyar nyelvű felsőoktatás megmentése, újjáélesztése és továbbfejlesztése volt, így a tannyelvválasztás nem is lehetett vitás. Az 1990 márciusában lezajlott marosvásárhelyi véres események, valamint a Bolyai Egyetem visszaállítására tett erőfeszítések sorozatos kudarcai világossá tették, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás csak magyar intézményi keretek között biztosítható hosszú távon. Nem véletlen, hogy az 1993-ban elfogadott és 1999-ben módosított Akkreditációs Törvény első fejezetének 5. cikkelye második bekezdésében a magyar nyelvű felsőoktatást közvetlenül és hátrányosan érintő szabályozást tartalmaz, mely szerint a felsőoktatási intézmények szétválása és/vagy egyesítése útján létrejövő új intézményeknek rendelkezniük kell legalább egy román nyelven oktató karral a megalakulás pillanatában, vagyis kétnyelvűnek („multikulturálisnak”) kell lenniük. Ez a szabályozás tette lehetetlenné egyrészt a Bolyai Egyetem újraindítását, másrészt a Nagyváradi Sulyok István Református Főiskola leválását anyaintézetéről, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetről. Az akkreditációs gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a szabályozást nem csak a szétváló vagy egyesülő, de minden újonnan létrejövő egyetemnél alkalmazzák: mind a Partiumi Keresztény Egyetem, mind pedig a 2001-ben létrehozott Sapientia Egyetem akkreditálását legalább egy román nyelvű képzéstől tették függővé, annak ellenére, hogy mindkét intézmény a magánoktatás keretei között, kisebbségi közösségi ráfordításokból, állami támogatás nélkül működik.
