Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások Kozán István: Minden nagyon szép, minden nagyon jó? Valamikor valaki tett egy olyan kijelentést, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”. Én személy szerint ott hátul, ahogy ültem, ezt tudtam levonni a Szilágyi rektor úrnak a beszédéből, valamint Hollanda dékán úrnak a hozzászólásából. Hát én személy szerint nem tudom ezt az elvet vallani. Van a Sapientia Egyetem jobban mondva a Csíkszeredái karnak a SASA nevű diáklapja, amelyben van egy cikk, amit gyorsan felolvasok. Ebből is már konklúziókat lehet levonni. Előzményként el kell mondanom azt, hogy kb. három hete indult be az egyetemnek egy non-profit működésű rádiója, amelynek az elsődleges célja a hallgatók megfelelő informálása és az információ áramlásának könnyebbé tétele. Rájöttünk arra, hogy ez a plakátolási rendszer már nem működik. Nem jut el a hallgatóhoz az az információ, amit neki szánnak. Tehát EMTE Rádió, Csíkszereda a neve, ez Csíkszereda első egyetemi rádiója. „Három éves elképzelés vált valóra. Valamit elképzelni és ezt megvalósítani, ez volt 209 egyetemi hallgató célja. Azt akartuk elérni, hogy mi egyetemisták jól érezzük magunkat életünk egyik meghatározó és állítólag legszebb korszakában, és ez a vágy valóra vált. Jó közösség, felkészült és segítőkész tanárok, összetartó csapat, baráti sörözések, életre szóló kapcsolatok, esetleg szerelmek, szóval minden nyalánkság, amire hatvanhárom évesen is jó lesz emlékezni. Hűha, elkalandoztam, elnézést. Elnézést? Miért? Talán azért, mert jól érzem magam? Azért sem! Végül is van valami a bocsánatkérésemben. Van, mert nem beszélhetek mindenki nevében, nem mondhatom azt, hogy tisztelt olvasó, el kell, hogy mondjam neked, az egyetemünkön mindenki jól érzi magát, mindenki szereti a társát, illetve legalábbis tiszteli. Mert ha ezt tenném, bárki megkérdezhetné, nem-e egy lakatlan sziget népes társadalmáról van szó? Keserű szájízzel kell kijelentsem: nem, kérem, nálunk nem ilyen idilli a helyzet. Pillanatkép: osztályterem óra közben. Tanár magyaráz, legalábbis próbál, mialatt mi, tisztelt egyetemi hallgatók, városunk, esetleg falunk most már előkelő polgárai, az egyetemista státusz elnyerése óta, szóval mi eközben mit teszünk? Pár példa: bizonyos szépségtermékeket előállító cég katalógusait lapozgatjuk, esetleg megjegyzett oldalait súroljuk, mert rajta van az új esszenc illata, vagy újságot olvasunk, esetleg papírból repülőt készítünk, és kedves társunknak átpasszoljuk, természetesen figyelemmel követve nagyon jó barátunk, illetve barátnőnk sms harcát. A tanár? Jaj, ő csak mondja a magáét, úgyis azért fizetik. Szünet. Egy cigi a büfében, az órán elhangzott újdonságok kielemzése (nem a L’Hospital szabályra gondoltam), majd újra a harmadik bekezdés. TDK-szervezés: lehet jelentkezni, bővítheted