H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Az ibolya illata

Uroborosz és spirál

89

áló mechanizmusok működését kivonja a jelölt-jelölő viszony uralma alól, s talán a kört mégis spirállá feszíti.

Jegyzetek

1 A modern itt mint gyűjtőfogalom szerepel, mely egyszerre foglalja magában a modern változásait és változatait a klasszikus moderntől az utómodernig. Vagyis, ami nem posztmodern mai irodalmunkban. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy csak egy nagyon leegyszerűsítő eljárás során húzható meg ezen írásmódok között egy kimozdíthatatlan határvonal.

2 S ez lehet az oka annak is, hogy ezek az alkotások Magyarországon - leszámítva a határon túli magyarsághoz való „romantikus”, sokszor nem irodalomelméleti alapokon nyugvó viszonyulást - viszonylag reflektálatlanul maradtak.

3 Farnbauer Gábor: Az ibolya illata, Kalligram, Pozsony, 1992, 77.

4 Ld.: Zalabai Zsigmondi Farnbauer Gábor. In: Zalabai Zsigmondi Verstörténés, Kalligram. Pozsony, 1995, 278-292.; Bodnár Gyula - Tóth László: Nyomkereső, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994, 284-288.

5 A szövegben a teleológia megbontására tett kísérletek nem a célt problematizálják, hanem legfeljebb a cél elérésének módját. Akárcsak az evolúció - a könyv egyik „főszereplője" - esetében, amely szintén teleologikusan fogható fel, mint egy fejlődés, mely nem feltétlenül lineárisan halad konkrét célja felé. Vő.: „Hogyan jutottál ide? Hát úgy, hogy mindig másfelé mentem!” Az ibolya illata, 102.

6 Az ibolya illata, 79.

7 „És felelősek vagyunk azért az egyért, amit végül megtettünk, de felelősek vagyunk mindazért is, amit nem tettünk meg - hogy miért nem tettük meg?” Az ibolya illata, 123.

8 Az ibolya illata, 100.

9 Vő.: „Kibomlik az azonosság benső terének világa: mint egyetlen emberen bévüli gyülekezet. Egy mindenkinek benső »társadalom«, amelyben •>politizálni« kell. Ki-ki a maga külön bejáratú politikusa... Ezt az analógiát nem lehet eléggé túlzásba vinni. Ebből a szempontból az emberek többségében feudalizmus van. Vagy rabszolgatartás.” Az ibolya illata, 288.