H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Disputák kontextusában
220 Beke Zsolt meg, hogy a hasonlóság okán „a mai elbeszélő éppúgy a történet hőse legyen, mint a hajdani volt”2 (hacsak nem magában a hasonlóságban rejlő „differanciáló” folyamatokat veszszük figyelembe...). Vagyis (ez) a vidéki diszkurzus inkább abban érdekelt, hogy a (kis)narratívák „megtartó, megőrző erejével” szemben éppen az állandó újramondásban, a folyamatos kommentárban rejlő elkülönböződést hozza játékba, a nyelv, az írás differancián alapuló mozgását. Olyannyira, hogy az újramondás, az újraolvasás mindig már (saját maga) kommentár(ja is) legyen. Anélkül, hogy egy szigorú tipológia felállítására tennénk kísérletet, háromféle történetmondási technikát, illetve eljárást említünk meg. A Hangszimbolikák című ciklus darabjai egy, általában a címben jelzett nyelvi (olykor a betűk vizuális megjelenésével kapcsolatos) poén köré szervezik történeteiket, történettöredékeiket. Ily módon, természetesen, egyfajta alátámasztó, illusztráló szerepet kapnak ezek a narratívák. A g —> gy (g<- gy} ben például többek között a két mássalhangzó felcserélésekor feltáruló értelmezési mező lesz a történet elmondásának ironikusan tálalt célja: „Akarsz-e terazolpallóról pattant szóviccet, így a kérdés. Akarok. Egyszer, éppen csak elmúlt éjfél, ezt mondta neki a lepattant Boriska: »Igék még velem«, aztán a pult előtt hanyatt dőlt. Hát érted-e?" A Ha gyorsan enne valahol, így lenne másfajta, szintén a nyelvre, a beszédmódokra reflektáló technikát alkalmaz. Itt több hangot hallunk egymáson átbeszélni, s a szereplők, köztük a nem pontosan identifikálható elbeszélő, a lírai én szavai, félszavai mintha állandóan más orientációt keresnének, más-más regiszter, más-más beszédmód felé indulnának el (s ezzel a szavak jelentésterét szélesre tágítják). A történet valahol az ilyen, többirányú (rész)mondatok metszéspontjainál kanyarog, mely metszéspontok rögzítése azonban nem vihető végbe, meghatározásuk mindig ideiglenes, változó, lebegtetett.