H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Finnegan halála

Sánta Szilárd

Szövegek vonzásában

„Friss záporokkal szivárogj a földbe - Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat."

József Attila

„S mit úgy hivtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom" József Attila

Ma már nem meglepő az a tapasztalat, miszerint problematikus - és ez líratörténeti távlatból mindenképpen bizonyítható - egy „korszak” elhatárolása vagy meghatározása, mivel az egy korszakhoz sorolt irodalmi művek rendre különböző olvasási stratégiákat működtetnek. Erre jó példával szolgálhat a modern költészet kezdeteit, a romantika végét vagy a posztmodern fordulatot kijelölni szándékozó teoretikusi igyekezet. Megjegyezzük, az említett területen a disszenzus is igen termékeny lehet. Az utóbbi évek Tőzsér-verseinek „besorolása” sem tűnik problémamentesnek.

Tagadhatatlan, hogy Tőzsér Árpád alkotói teljesítménye folyamatosan képes a kritikai érdeklődés középpontjába kerülni. Egy olyan alakulóban lévő életművel, poétikával van dolgunk, amely már rég szétfeszítette a regionális, kisebbségi horizontból való hozzáférhetőség kereteit. Tőzsér Finnegan halála című kötete minden bizonnyal ellenáll a homogenizáló interpretációs manővereknek. A kötetben szereplő 20 vers, kivétel nélkül, kapcsolatot létesít, fel- illetve megidéz egy vagy több személyt, többnyire irodalmi figurát. A szereplők kavalkádja mellett a versek formai gazdagsága jellemzi a kötetet. Már az első olvasás során szembetűnő a lírai tradícióval létesülő jelölt, markáns viszony. Az egyes versek külön-külön tör-