H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Finnegan halála
A múzejum és környéke 113 dom elviselni, / hogy köröttem minden olyan, mintha ripacsok játszanának / egy dilettáns komédiában") haragra gyulladt Dionüszosz isteni szózataként is. Dionüszosz az egyedüli a görög istenek közül, akivel követői teljesen azonosulnak, Bakkhosz követője maga is bakkhosszá válik, „a dionysosi arckifejezés halandó ember arcára is kiülhet”,'' így lesz a Dionüszoszálarcot felöltő, s az isten szent italától elbóduló Euphorbosz maga is Pszeudanór, látszólagos férfi, akinek hangja „az eunuchok mutáló hangjába” csuklik. Euphorbosz mitikusságának másik gyökere azonban nem az istenek, hanem a héroszok történeteibe nyúlik vissza: Panthoidész Euphorbosz egy dárdán harcos, aki a trójai háború egy feszültségteli pillanatában Patrokloszt is megsebesíti (Iliász, 16, 806-815.). Ez a dárdavetésben, lóhajtásban és futásban kiváló férfi később filozófussá lényegül át, legalábbis a lélekvándorlásban hivő és különleges emlékezőképességgel megáldott Püthagorasz azt állította, hogy egyik előző életében ő volt a trójai Euphorbosz, akit Meneláosz sebesített meg (Diogenész Laertiosz, 8, 1, 4.). A lazán kapcsolódó szálakat talán egy névrokon, a geometriát megalapozó frígiai Euphorbosz köthetné szorosabbra, akinek találmányait maga Püthagorasz fejlesztette tovább (Diog. Laert. 1, 1, 25.). Tőzsér Euphorboszának, „a költői lelkületű filozófus”-nak a monológja Horatiusnak a tarentumi Archytashoz, a püthagoreus filozófushoz írt versét (Ódák 1, 28) is párbeszédbe vonja. A Horatius által megszólított Archytas, a tenger, a föld és a számtalan homokszem megmérője halott: a mindenséget számba vevő életéért cserébe most csak egy kevés port kapott ajándékba (pulveris exigui parva munera), a Matinus hegyfokának közelében. Tőzsér Euphorboszának megszólítottjai szánalmas figurák, szánalmasságuk egyik jele, hogy még élnek: kívül maradtak „a lélek végtelen terein, mert a halál nyitható kapujának még a kilincsét sem” fogták meg soha. A halál mintha Horatiust igazolná: még a Püthagorasz képében megjelenő Panthoidész is, a természetismeret s az igazság tanítója (auctor naturae verique), újra leszállt az alvilágba. Horatiushoz hasonlóan Tőzsér Euphorbosza is látszatfilozófus, nem hisz egyetlen eszmében sem, a bölcsességen ironizál: „ajánlatos több nyíláshoz is odahasalni, / ha egy
