H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Az ibolya illata

Én és az „ő" műve

99

Szeberényi Zoltán - többekkel egyetemben - bizonytalanságának ad hangot: ,,/Farnbauer/ Létrehozta a magyar irodalom egyik legkülönösebb művét - Az ibolya illata (1992) cfmű, a szerző által „gondolatregény”-nek minősített műfaji talányt". Vö. uő: Magyar irodalom Szlovákiában (1945 - 1999) II., AB-ART, Pozsony, 2001, 182.

2 Amennyiben Az ibolya illata szövegére hivatkozom, illetve idézek belőle, a főszövegben jelzem. A zárójelbe a megfelelő „gondolat” száma kerül a könyv 1992-es kiadása alapján (Kalligram, Pozsony).

3 Žmegač, Viktor: Történeti regénypoétika, in: Az irodalom elméletei /., Jelenkor - JPTE, 1996, 102.

4 A kifejezést Nietzsche nyomán használom, de nem pontosan ugyanarra a problémára. „Nem kellene-e mindenekelőtt - ha tökéletesen pontos ábrázolásról /Wiedergabe/ van szó - az ábrázolás anyagának ugyanannak lennie, mint az az anyag, amelyben a lélek működik?" Vö: Nietzsche, Friedrich: Retorika, in: Az irodalom elméletei IV., Jelenkor - JPTE, 1997, 21.

5 Vö: de Man, Paul: Az olvasás allegóriái, Ictus Kiadó - JATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1999, 153.