Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
80 Kocúr László ugyanazokkal a realisztikus eszközökkel dolgozik, mint a Vihar előtt vagy az Öregem, az utolsó című köteteiben, pedig közben eltelt két évtized. A cselekményvezetés egyenes vonalú, a történetmondás az emlékező attitűdből következően múlt idejű. Egyedül talán csak a félbehagyásos technikát emelhetnénk ki kompozíciós nóvumként. A kötet alcíme Gyermekkorképek, ez egyrészt utalhat a kötetet illusztráló, a szöveggel szoros egységet alkotó korabeli fényképekre, melyek még inkább a szociográfiai aspektust erősítik; másrészt filmművészetre való utalásként is felfoghatjuk - a két portré, a Csúccsá és a Pununú szinopszisként is olvasható; Bereck olykor kameramozgásos technikával dolgozik. Az egyik legmegrázóbb elbeszélésben, a Haszontalanok címűben pl. semmilyen egyéb háttérinformációt nem kap az olvasó, csak azt, ami a kamera objektívén keresztül látszana, ha egy filmet néznénk. Néha pedig pillanatfelvételeket készít, s ezeket vágja össze (Farsangi mulatság), vagy a befejezést állóképpé merevíti (Az utolsó alkalom, A galambszelídítő, A fénycsinálók). M. Csepécz Szilviának - aki a szlovákiai magyar írótársadalom legrangosabb elismerését, a Madách-dijat is megkapta Magház című verseskötetéért - már volt egy sikeres gyermekverskönyve, mikor közreadta Kicsi, kisebb, legkisebb című meseregényét, melynek főhőse Ivett, a félárva kislány. Úgy gondoljuk, a kötetet sikeres vállalkozásként könyvelhetjük el, noha nem hibátlanként, M. Csepécz Szilvia ui. sokkal jobb költő, mint ahogy arra a regény néhány versbetétjéből következtethetnénk; a folyton verselő beszélő Körte már-már zavaró, e sorok íróját gyermekkorának Pumukli című mesefilmjére emlékezteti, melyben az asztalosműhelybe került kobold mindig rímeket faragott. A Kicsi, kisebb, legkisebb némelyik - és sajnos, ebből van több - rímében sok a keresettség, néhol döcögős, erőltetett, de mindez nem tárgya ennek a tanulmánynak. A meseregény három hőse folyamatosan úton van, s az út keresése kicsit az emberi élet értelmének keresése is. A kötetben a hármas szám központi szerepet játszik. Három a főszereplő, Ivett, a játéklova és a beszélő Körte. A jóságban töretlenül hívő három vándor háromszor találkozik a gonoszság-
