Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

A felvidéki magyar polgárság...37

zik olyan más érték, amely végett érdemes korlátozni a szabadságunkat. Nem biztos, hogy a szerelem értelme a házasság. Nem biztos, hogy minden érdekközösség barátság. Nem biztos, hogy a gazdagság megóv a lelkiismeret számonkérő szavától. Nem biztos, hogy magyarnak lenni nagyobb érték, mint kínainak. Nem biztos, hogy nem érdemes a meggyőződésünkért vásárra vinni a bőrünket.”36

S mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy mindhárom mű hitet tesz az illúzióban emberi magatartás mellett. Az Éleslövészet elbeszélője nemcsak hogy maga nem bízik a logikus, megnyugtató, igazságos végkifejletekben, de a hozzá közel állókat is igyekszik „lebeszélni a logikus, megmagyarázható etcetera végkifejletekbe vetett oktalan és jámbor hitükről. Mert ha ez sikerül, akkor talán lehet kezdeni már valamit. Vállalni is lehet egyet-mást. Meg kiállni. Meg tűzre vetni a kompromisszumokat. Meg nevetni”.37 A Galeriben EL „a harag napja” után „érezte, hogy a nulla pont közelébe érkezett, ahonnan már jól látni a valóságos arányokat, a dolgok autonómiáját és zsarnokságát; a tekintet tiszta lesz, de a remény megbénul, és kiölti nyelvét, mint az akasztott ember”.38 Az Átréfe/ek-beli Lehotzky Viktor magatartása szélsőséges individualizmusa és szkepticizmusa ellenére is az egyetlen követhető jelenbeli magatartásként mutatkozik: „Mindig mindent illúziók nélkül tenni. [...] S akkor nem jut eszünkbe mérget inni vagy fölvágni az ereinket a fürdőkádban."39

Tőzsér Árpád azt írja: „íme, a huszadik század polgára, aki a remény illúziója, ha úgy tetszik: Isten nélkül akar élni, mert csak illúziók nélkül »tiszta a tekintet«, s csak így lehet »kezdeni«, »vállalni«, azaz: tenni valamit. Tenni, de ki ellen vagy mi érdekében? Grendel polgára - intellektualizmusával, iróniájával - az arc nélküli tömegembert, a saját létét pillanatonként feladó, a társadalmi léttel megalkuvó »galeri-tagokat« (és saját magát is) egyértelműen elítéli, de azt, hogy minek a jegyében ítélkezik, inkább csak felvillantja.”40 Igen, mert az ábrázolttörténelmi korok és emberi szituációk, még a föl-fölvillantott, egyes szereplők által képviselt pozitív értékeket illetően is elbizonytalanítanak. Az író inkább kérdez, mint állít, „Kinyilatkoztatást tehát senki se várjon az elbeszélőtől.” - olvashatjuk már az Éleslövészetben.''1 Grendel némely kritikusa az