Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
IV. Függelék
Tőzsér Árpád Sebastianus (miután az agyonnyilaztatását túlélte, és börtönbe zárták)’ Ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez adatott neked feladatként. Börtön? Jó, de az ablak ad fényt, s néha kikattan a földi retesz. Élj, ahogy a szélütött hold neszez csillagok hideg rostélya mögött! Oly mindegy, most épp mi a börtönöd, ne panaszkodj: máskor más, most meg ez. S hallgass! Még szádban válogasd szét a sfrást s a csendet, s csak azzal érvelj, hogy ne valid be, amit nem követtél el. Most ez adatott feladatként. A mártfr-kfnban éppen az a szép: nyakadból esendőn áll egy fanyíl ki, nyitva a mell -sa száj nem tud kinyílni. Börtön? Jó, de az ablak ad fényt. S ahogy a tekintet ki-kirepes: a vers ablakán kihajolva fölnyújtózkodsz egy égi sorba, kikattan halkan a földi retesz. S végül majd kikattan minden retesz, és addig börtönablak ad fényt. Most ez adatott feladatként: ne panaszkodj! Máskor más, most meg ez.
