Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Elek Tibor A FELVIDÉKI MAGYAR POLGÁRSÁG Grendel Lajos korai REGÉNYTRILÓGIÁJÁBAN Éleslövészet, Galeri, Áttételek Grendel Lajos a nyolcvanas évek első felében írott regényeivel (Éleslövészet, 1981; Galeri, 1982; Áttételek, 1985) és novelláival (Bőröndök tartalma, 1987) robbant be a magyar irodalomba. Művei nagymértékben hozzájárultak a (cseh)szlovákiai magyar próza szemléleti, tematikai, poétikai megújulásához. Azon az úton haladt tovább, amelyen a Fekete szél (1972) antológiában szerepelt nemzedéktársai indultak el korábban. Szakított az idősebb nemzedékek önéletrajzisággal átszőtt, vallomásos, emlékező jellegű, a közelmúlt történelmének feldolgozására korlátozódó prózájával, objektív anyagformálásra, többsíkú, áttételesebb ábrázolásra törekedve. Személyiség- és értékválságok élményéről nem cselekményelvű, de a látszólagos dekomponáltság ellenére fegyelmezett struktúrájú, nagy nyelvi gazdagsággal megírt, világképét hitelesen közvetítő regény- és novellaformákban számolt be. Első regényei Magyarországon is egyértelműen kedvező fogadtatásra találtak, a kritikusok többsége, elsősorban a formai jegyek alapján, természetes mozdulattal illesztette be azokat a magyar próza hetvenes évek második felében indult paradigmaváltásának folyamatába. Később, az 1945 utáni magyar irodalomról írott monográfiájában Kulcsár Szabó Ernő így összegezte Grendel indulásának jelentőségét: „Beszéd és ellenbeszéd ideológiai eredetű diszkurzusmintáit a nouveau roman elbeszélésmódjára emlékeztető eljárásokkal sikerült oly mértékig oldania, hogy valóban új regényformák kialakításának küszöbéig jutott el."1 Előbb Szilágyi Márton fogalmazta meg, igaz, a későbbi regényekre utalva, hogy Grendel csatla
