Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
III. A Somorjai disputa a sajtóban
A Somorjai disputa a sajtóban 237 hogy mi is van mostanság. A szervezők jól számoltak a különféle szekértáborok képviselőinek hadba állításával: meddő vita alakul ki, de legalább van mire felfűzni a gondolatokat, nem csak úgy bele, a szombat délelőtti ürességbe, némi bonyodalom azonban ľgy is adódik. Túl azon, hogy a kiírás legkevesebb hat órás programot ígért, a kezdő előadás szlovák nyelven hangzik el, Grecsó Krisztián arcára van írva a csalódás, hogy kibaszás, hogy irtózatos, jóvátehetetlen átverés, hogy akkor inkább vissza az egészet, és nem kell sör, nem kell (itten, nekünk) terülj asztalkám, meg mindenféle földi jó, pakolás és uzsgyi Békés, alászolgája, végül Grendel és Tőzsér vitaindítója megmenti a helyzetet, lehet egymásnak esni. Közben feltűnik az ólmos mozgású Kiss Laci is, aki azzal dicsekszik, hogy aligha lenne képes lefocizni egyhuzamban negyven percet, de hamar megnyugtatják, vagyunk még egypáran. Kiss Ottó is türelmetleri, ki-be járkál, sokszor rágyújt, megy a lázban égés: Bárka-est a buli végén, többen örülnek, igaz, még dél sincs. A mi csapatunk főintendánsa, Elek Tibor Grendel trilógiájának társadalomképéről tart előadást, különös tekintettel a polgárság megjelenítésére. Van aztán még szó intermediális művészetről, fordításelméletről, hallunk, illusztrációképp, Orbán Ottó-verset, nem bírunk azonban megérteni egy-két referátumot, annyi biztos, hogy elhangzik bennük Kulcsár Szabó Ernő neve. Németh és Csehy Zoltán meg- és összeszokott párost alkot, generációs ellentétek izzítják a levegőt, szükség van a humorra, egyre gyakoribb a kávészünet, Kiss Laci a vécén hánykolódik, amiről nehéz tudomást nem szerezni, fél ötkor gong, Sarka-produkció. Kiss Ottó kézirattal a kezében célba veszi a pultot, ami nincs is, ellentétben a kamerákkal, különösen azok kereszttüzével, egyesek mozdulni sem bírnak a fáradtságtól, sebaj, legalább lesz közönség. Kávéfolt, morzsa. Elek Tibor hosszú bevezetőt talált ki, ezért a felolvasások gyors ütemben követik egymást. Grecsó újfent Klein-naplózik, ne rejtsünk koszorút a 301-es parcellába, mert könnyen beverhetik az arcunk, és akkor már csak a fekete autó marad hátra; Kiss Laci megidézi a legendás Bucó, Szetti, Tacsit, tapintható nosztalgia, végül egy idős bácsi összehugyozza magát, de előtte még megkínozza a csa-
