Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
III. A Somorjai disputa a sajtóban
A Somorjai disputa a sajtóban 221 lomról a FÓRUM Kisebbségkutató Intézet székházéban. Irodalmunk időszerű kérdéseit Csanda Gábor irodalomkritikus vitavezetésével boncolgató disputa előadói zömmel a fiatalabb alkotó- és kritikusnemzedék soraiból kerültek ki (Beke Zsolt, Benyovszky Krisztián, Csehy Zoltán, Keserű József, Kocur László, Korpás Árpád, FI. Nagy Péter, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Rožňová Jitka, Sánta Szilárd, FI. Tóth Ildikó és Vida Gergely),3 de megosztotta gondolatait a résztvevőkkel költészetünk jelese, Tőzsér Árpád és Kossuth-dijas prózaírónk, Grendel Lajos is. A nap zárórészében bemutatkozott a békéscsabai Bárka c. irodalmi folyóirat, (-ck) Disputa a Márai Alapítvány szervezésében4 A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet székházéban egynapos szimpózium keretében tanácskoztak az irodalomtudomány és -kritika jeles képviseló'i a szakma kérdéseiről Kétoldalas képes összeállításunkban ízelítőt nyújtunk a december 14-én megrendezett Somorjai disputa című szimpóziumból, melyet Az élő szlovákiai magyar írásbeliség munkacímmel irodalomkritikusok, költők, írók, műfordítók tartottak, többségükben egyetemi oktatók és doktoranduszok, vagy éppenséggel egy személyben írástudók és szerkesztők, jó nevű lapok szakmai körökben megbecsült szerzői. Úgy tűnhet, az irodalomról és az írásról alkotott nézeteik, véleményük közt nagy a kapcsolódás lehetősége, de legalábbis széles ezeknek a felfogásoknak az érintkezési felülete, noha szempontjaikat és értelmezéseiket szerencsés (egészséges és termékeny) szétfejlődés jellemzi. A disputálás ihlető és folytatható, a figyelmet az irodalomra folyamatosan ráirányító lehetőség, nem több, de nem is kevesebb - aminthogy nem egyéb ez az itt erősen kivonatolt, valójában csak az elhangzottakat idéző néhány bekezdés is. Mindenesetre a disputa tovább folyik, mint már jó néhány éve: ez a somorjai csak a folyamat egy kinagyított képe, színes mozaikdarabja. Nem adja vissza még csak részlegesen sem a rendezvény hangulatát; hiányzik belőle, ami ott és akkor élővé tette: többek közt a Tőzsér Árpád három kérdéséhez
