Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

206 H. Nagy Péter

foglalkozom oktatásüggyel. Talán megtudnám mondani, hogy az ilyen „elemzések” mit érnek akkor, ha nem szaktanár készíti őket. Továbbá, ha „bárki bármikor bármelyik órára bemehet", szívesen meglátogatnék egy magyarórát. Kíváncsi lennék ugyanis, hogy az utóbbi időszakban elbocsátott magyartanárok teljesítményéhez képest vajon emelkedőben vagy csökkenőben van-e a sokat emlegetett színvonal. (Ha pusztán stagnál, természetesen már akkor elismerően nyilatkozom a kollégáról.) Arról pedig végképp nem Tóth Lajost, hanem a pozsonyi egyetem illetékes tanszékvezetőjét kellene megkérdezni, hogy valóban felügyeli-e a magángimnázium nyelvoktatási színvonalát. A British Councillal való „szoros kapcsolatról” pedig Tim Philips tanár úr tudna mesélni, nem pedig Köbölkúti.

Pihentető levezetésként meg szeretném említeni, hogy az alábbi, többszerzős gondolat általános elemével maximálisan egyetértek: „az intézmény legfontosabb feladatának mindenkor azt tekintette, hogy a tanítási órákon a tőle telhető legtöbbet adja diákjainak.” Szép cél. Ennek megvalósulása azonban nemcsak az intézményen magán és nem Tóth Lajoson, pláne nem helyettesén, hanem a szaktanárok felkészültségén múlik. Rájuk pedig (mármint „felkészült szaktanárokra”) óriási szükség van. A legfrissebb felmérések szerint a világ egyes országaiban a tanárok több mint 50%-a hagyja el a pályát az első becsengetéstől számított 5 éven belül. A pedagógiai szakirodalom ezt az időszakot találóan a „valóság sokk” kifejezéssel jellemzi. Minden oktatási intézmény vezetőjétől joggal várható el, hogy ebben a nehéz pályaszakaszban ne megtévesztő ideológiák esendő szólamait zúdítsa a tanárra, hanem türelmével és tapasztalatával (már ha van neki) segítse munkáját. A korrekt igazgatónak (és higgyék el, tudom, hogy a Felvidéken jó néhány ilyen van!) ez is alaptulajdonsága. Köbölkútinak tehát - a magángimnázium programjának reflektálatlan elismétlése helyett - sokkal inkább azt a kérdést kellett volna feltennie, hogy Tóth Lajos iskolavezetési stratégiája miért kifogásolható - többek között éppen a „valóság sokknak az igazgató által gerjesztett formája miatt -, ha azt szigorúan szakmai kontextusból szemléljük. És végezetül talán érdemes két szót vesztegetni arra is, hogy miért nem maga