Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
204 H. Nagy Péter Példa a másikra: Köbölkúti éppen azokat a fogalmakat nem érti, melyek „saját” szakterületéről, az irodalomtudomány szóhasználatából származnak, sőt - műfaját azonnal elhibázva - „pamflet”-nek titulál egy olyan szöveget, amely már első ránézésre is ideológiakritika. A negatívumként emlegetett szövegbeli ismétléseknek pedig funkciójuk van (nem véletlen, hogy Köbölkúti beharangozza az osztályok megszüntetésére vonatkozó „feleletét", ami explicite elmarad!), jobban ráirányítják a figyelmet az adott összefüggésekre. Ilyen az „ideológia” szó is, melynek alkalmazását a szerző értetlenül szemléli. (A pártállam-analógián és a „bennfentes tudós álarca "-szerű képzavarokon csak mosolyogni lehet.) Nos, az ideológiák közös mozzanata, hogy érvényesítenek egy voltaképpen csak nagyon korlátozott érvényű értelmezést. (A szó önmagában tehát nem negatívumot jelöl.) Az ideológiakritika bemutatja azokat a stratégiákat, melyek jelzik az adott ideológia megtévesztő érvényesülésének eseményeit. (Éppen ezért némely ideológiának egyenesen jót tesz a kritika, mert szempontrendszerének - másságon keresztüli - újraértelmezésére készteti.) Köbölkúti az „irodalomtudományok doktora”, tehát illene tudnia, hogy nemcsak vallási, politikai (stb.), hanem bizony még oktatási és esztétikai ideológiák is léteznek. Hogy ezek miképpen szerveződnek, arra nagyon jó példa az, ahogyan Köbölkúti szövege mozgásba hozza az „Isten”, „haza”, „magyarság”, „család”, „szeretet”, „emberiesség” szavakat. Az olvasó szimpátiájának elnyerése érdekében úgy kapcsolja össze ezeket, hogy jelentésüket - önkényesen - adottnak veszi. De mennyire működik e rögzített hálózat konkrét szituációkban? Ha valaki - mint Tóth Lajos - képes arra, hogy - mert éppen úgy tartja kedve - (idézet tőle) „leparasztozza” az osztályt; vagy szükségét érzi annak - mint az előbbi helyettese -, hogy (saját szavával élve) „megszívasson” egy diáklányt a kollégiumban csak azért, mert a tanuló Shakespeare-t olvasott, majd másnap ezzel kérkedik a tanáriban; nos, az már nem feltétlenül hitelesíti az oktatási intézmény elveit. Szeretném, ha Köbölkúti kapásból megválaszolná, hogy az imént felsorolt fogalmak („Isten”, „haza", „magyarság”, „család”, „szeretet”, „emberiesség”)