Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Iskola a (tűrés)határon 201

Tapasztalataim szerint a Magángimnáziumban kölcsönös a bizalom tanár és diák viszonylatában. A pedagógusok még a szünetekben is a diákok között érzik magukat a legjobban, de a gyermekeket sem feszélyezi a tanár jelenléte. A szülői értekezleteken meg egyenesen részt vesznek a diákok is, hogy még inkább elmélyüljön a kapcsolat tanár, diák és szülő között.

Kívánom hát, hogy a galántai Magángimnázium még soksok éven át adjon tudást és emberséget a diákoknak, s átvéve a legmodernebb nevelési eszközöket, kiművelt emberfőket neveljen az itteni magyarságnak. S hiszem, hogy ez a törekvés nem csupán megalapozatlan nagyravágyás és magamutogatás, csillogó felszín, idejétmúlt díszlet, hanem buzgó forrás, kristálytiszta vágy és akarat. Tegyünk érte valamennyien, hogy az iskola mindnyájunké legyen: gyermekeké, felnőtteké, időseké egyaránt! Tetteinket ne a gyűlölet, az elégedetlenség vezérelje, hanem az emberiesség mély érzése, az egymás iránti megbecsülés, tisztelet, és akkor nagyra törő vágyainknak senki és semmi sem szabhat gátat!3

A válaszszöveg fölött a következő kiemelt mondat volt olvasható: A Galántai Angol-Magyar Magángimnázium törekvései és távlatai. Az elképzelések középpontjában mindenekfelett a tanítás minőségének prioritása áll. A cikk végén az alábbi informáló jegyzet szerepelt: A szerző az irodalomtudományok doktora, kandidátus, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa.

Összehasonlításképpen idekívánkoznak a H. Nagy Péter első tanulmánykötetéről megjelent egyik jelentősebb kritika nyitómondatai (1998-ból!), melyek - érdekes módon - ellenpontozzák Köbölkúti Varga József kezdőszavait: „Bizonyos, hogy annak, aki valamelyest is járatos a kortárs irodalom köré épült kritikai diszkurzusban - egyszerűbben fogalmazva: annak, aki kézbe szokott venni irodalmi-kritikai folyóiratokat -, nem ismeretlen H. Nagy Péter neve. Éppen ellenkezőleg: némelyek számára inkább az tűnhet meglepőnek, hogy e szerző -jókora kritikusi munkássága ellenére - még csak első köte-