Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
194 H. Nagy Péter se referenciájának teljes megsemmisülését vonja maga után, mindössze előző megfogalmazásaira vonatkoztatható. Az ilyen válaszok - kiszámíthatóságuk miatt - nemhogy nem képesek diszkreditálni az őket relativáló kijelentéseket, hanem hatalmi potenciáljuk kimozdításával inkább a lacani „üres beszéd” formulájával lesznek leírhatók. Végezetül egy olyan értelmezési ajánlatot fogalmaznék meg, mely a fenti sorok fényében nem tűnhet elhamarkodottnak. A Magángimnázium ideológiája ugyanis átszivárog egy másik szövegbe is. A Pásztor Laura tanárnőnek tulajdonított idézet szintén az Új Szó június 11-i számában közölt írásból származik: „Igazából egy nagy családhoz hasonlíthatnám a mi közösségünket.” Érdemes elgondolkodnunk ezen az analógián. A „nagy család" szintagma a cikkben foglaltak mellett számos egyéb formációt is konnotálhat. Mindenesetre joggal merülhet fel a kérdés, nem volna-e szerencsésebb, ha az ilyen „nagy családok” helyzetéről végre az oktatás égető problémáira terelődhetne a beszéd. Egyelőre csak bízhatunk abban, hogy az eddigiek éppen ehhez járulnak hozzá. A konstruktív kritika ugyanis nem arra való, hogy aláássa a fennálló rendet, hanem arra, hogy nyílttá tegye a dolgok értelmezhetőségének kimenetelét. Elképzelhető: több - az ideológia bűvöletében élő - olvasó messzemenően elutasítja a fentebbi sorok diszkurzivitását. Mégsem lehetetlen, hogy a felnyíló disszenzus a Magángimnázium szituáltságának pontosabb áttekinthetőségét, az intézmény jobb működéséért felelős személyek önértését, esetleg az ideológiai kényszerpályák perspektíváinak újragondolását fogja előmozdítani. Mindezt bízzuk a hatástörténetre. Most még csak annyi mondható nagy biztonsággal, ha létezik Szlovákiában a „szeretet iskolája", az jelen pillanatban nem Galántán található.1 A vitaindító szöveg fölött a következő kiemelt mondat volt olvasható: A konstruktív kritika nem arra való, hogy aláássa a fennálló rendet, hanem arra, hogy nyílttá tegye a dolgok értelmezhetőségének kimenetelét. A cikk végén az alábbi informáló jegyzet szerepelt: A szerző magyar állampolgár, irodalomtörténész, kritikus, Pro Scientia Érmes kutató, 10 éve
