Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Vida Gergely „NEM VAGYOK ÖNAZONOS” Gondolatok a nyolcvanas évek szlovákiai magyar költészetéről I. (Kontextus) Amennyiben a posztmodern előtti korszakokra - a preromantikáig visszamenőleg - vonatkozó posztstrukturalista vizsgálódásokra, valalamint az utóbbi két-három évtized magyar líratörténetének fejleményeire tekintünk, egy kiazmikus struktúra válik láthatóvá. Az előbbiek a 19. századi lírai szövegek - a lírai én integritását szavatolandó - szimbolikus szemiózisában rendre olyan töréseket mutatnak ki, amelyek arról tanúskodnak, hogy a vers beszélője nem képes uralni a nyelv tropologikus mozgását. A totalizációs kísérletek kudarcának tapasztalata többé-kevésbé tudatosítva beépült a modern poétikák nyelvezetébe. (Természetesen a nemzetközi és magyar fejlemények eltérő voltát itt nem szabad szem elől téveszteni.) Túl messzire és valószínűleg túl sok közhely elismétléséhez vezetne a posztmodern korszakküszöb problematikusságát tematizálni, de annyi talán elmondható, hogy a Tandon, Petri, Oravecz nevéhez köthető líratörténeti fordulat (a 60- as-70-es évek fordulója) és az új paradigma módosulásai ezen töréshez való viszonyban ragadhatok meg. Azonban ha a legújabb líránkra és a jelen líratörténeti pillanatából visszafelé tekintünk, észrevehetjük, hogy a nagy elbeszélésekre emlékeztető modern és késő modern beszédmódok erőteljesen jelen vannak/voltak az írásokban. A magyar líra ezredvégi helyzetéről az „Utolszor a lyrán” címen rendezett debreceni tanácskozáson két előadó is hasonló megfigyeléseiről számolt be. Bányai János szerint „a modern vers [...] túlélte a modern irodalom végnapjait, mégpedig nemcsak választható tradícióként, nemcsak szövegköziségek játékosaként (kieme-
