Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
168 Beke Zsolt inek kihasználásával az olvasási módozatok sokféleségét teremti meg, máshol pedig az olvashatatlanság benyomását igyekszik kelteni. Ezekben a szövegekben jelen van ugyanakkor egy másik réteg is, mely szinte erőszakosan próbál az olvasóra kényszeríteni egy referenciális olvasási módot. Ezt nemcsak közéleti, aktuálpolitikai témák bevonásával éri el, hanem sokkal inkább a szöveg megformáltságával. Vagyis klasszikus megközelítésben, Szabolcsi Miklós megkülönböztetése alapján, ezek a szövegek a jel-típusú és a kiáltás-típusú avantgarde-ba egyaránt beoszthatok lennének. A vizuális költészet olvasása során megalkotott „jeľ’-felfogás alapján azonban nyilvánvaló, hogy ez a hagyományos értelemben vett referencialitás mentén tett megkülönböztetés értelmét veszti, sőt, még olyan rejtett formában sem tartható fenn, mely szerint azok a szövegek, amelyekre az adott mű, az adott „jel”-ek utalnak, bizonyos módon specifikálhatóak lennének, éspedig egy olyan tengely alapján, mely a verbális, illetve az averbális „szövegek" (vagy ,,jel’’-ek) között húzódik. Ezt éppen a „jel” természete teszi lehetetlenné, az értelemalapítás folyamatában való rendszerszerű megkülönböztetés alapvető hiánya miatt, ahol a rendszerszerűség csak másodlagosan, visszacsatolásként működhet. így, bár megkülönböztethető a „jeľ-lel kapcsolatban említett referencialitás eltörlése után egy a „valóságban" működő nem feltétlenül csak verbális intertextus, melyre az adott műalkotás utalhat, ez azonban semmiképpen sem lehet egy taxonómia vagy egy értelmezés alapja. III. A következőkben a referencialitás kudarcát, a „jel"-szerűség megnyilvánulását követjük nyomon egy „technikai okok miatt" viszonylag hagyományosra sikeredett szöveg, a Végtelen sorok írója e költő' alapján.5 Először megpróbálkozunk a szöveghez referenciális olvasási módszerrel közeledni, s csak utána kíséreljük meg a „technikai okok” körüljárását. Azt olvashatjuk, hogy a szöveg távolságot kíván teremteni az igazi és a hamis vers, az igazi és a hamis költő, illetve az igazi és a hamis irodalom között. Egyfelől található a belső tiszta gondolat, „és csapongás és cihelődés és expresszió és
