Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Riskó Kata: Cigányzene városon és falun. Kapcsolatok a hagyomány különböző rétegei között
Átmeneti jellegét tükrözi, hogy az abaújszinaiak elmondása szerint gyerekkorukban a református lelkész felesége is szívesen zongorázta. Bár a hagyomány Biharinak tulajdonítja, történeti forrásai egyelőre nem ismertek. Bobe Gáspár és zenekara játszotta továbbá a városi és falusi cigányzenekarok kapcsolatának szempontjából különösen problematikus, részletes tanulmányozást érdemlő Martinovics-dallamot is. E verbunkosok mellett - név nélkül, kisebb különbségekkel - csupán Rózsavölgyi Első Magyar Társastánca szerepel a műsorukon, amelyet azonban népi gyűjtés során nem rögzítettek.34 A még csak szórványosan feltérképezett hanglemezkiadványok mellett tehát ez a módszeres gyűjtés is alátámasztja egy körülhatárolt verbunkos repertoár létét, amelyet ebben az időszakban szívesen játszottak a városi zenekarok, amelynek darabjai elhangozhattak rádióban, megjelentek hanglemezen, s amelyeket kisebb települések népi dallamokat is tudó zenészei is megtanultak. A magyar népzene északi dialektusterületén végzett gyűjtések anyagában több verbunknak vagy verbunkosnak nevezett dallamot találunk tehát, amelyek legalább olyan szorosan kötődtek a korabeli városi, mint a paraszti hagyományhoz, ilyen módon a hangszeres zenei tradíció e két rétegének elválaszthatatlan kapcsolatát tükrözik. Ha a zenészekről és a dallamokról, azok helyi használatáról nem áll is rendelkezésünkre elég adat ahhoz, hogy a dallamok hagyományban betöltött korábbi szerepét pontosan megállapítsuk, a terület zenéjének e jellegzetes rétege éppúgy érdemes vizsgálatra, mint az archaikusabb típusok. Az inkább városi cigányzenekari hagyománnyal való összevetésben a ma már egyre inkább elérhető archív hanglemezek, rádióműsorok, népzenekutatók által végzett éttermi zenekari gyűjtések is segítségünkre lehetnek. A most bemutatott dallamokra a gyűjtésben szereplő, népi táncot sejtető verbunk elnevezés ellenére valószínűleg nem táncoltak, gyakran érezhető viszont velük kapcsolatban a legismertebb nagyvárosi prímások felvételeinek hatása. Ugyanakkor az, hogy egyes dallamok egyaránt kedveltek voltak különböző kisebb vagy nagyobb városok cigánybandáiban, egy szélesebb zenei hagyomány jelenlétére utal, amelyből a leghíresebb prímások is meríthettek, de amely a kisebb települések zenészeire is közvetlen befolyással volt. A több adattal fennmaradt dallamok tehát inkább városi jellegük ellenére sem elvetendők. Jellemzően ugyanis nem egyedi, alkalmilag tanult darabok, hanem egy a népinél tágabb értelemben vett hagyományhoz tartoznak. Ha pedig a zenészek falusi, kisvárosi közönsége vagy annak egy része nemcsak szívesen hallgatta, hanem akár kérte is e dallamokat, akkor ha nem táncoltak is rá, e verbunkdallamok mégis a hangszeres népzenei hagyomány részeinek tekinthetők. Irodalom Dille, Denis hrsg. (1966): Bartók Béla: Volksmusik der Rumänen von Maramureç. Ethnomusikologische Schriften Faksimile-Nachdrucke II. Budapest: Editio Musica. Kiss Lajos (1960): Népi verbunk-dallamainkról. In Tánctudományi Tanulmányok 1959-1960. Dienes Gedeon-Morvay Péter szerk. Budapest: Magyar Táncművészek Szövetsége, 279-290. p. Lajtha László (1931): Az 1930. évi népzenei gyűjtések. Ethnographia 42,62-75. p. Lajtha László (1992): Cigánybandák és a magyar népzene. In Lajtha László összegyűjtött írásai I. Berlász Melinda szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 150-154. p. 34 A Martinovics-dallam az Mg 2729A, Rózsavölgyi Első magyar társastánca az Mg 2728A szalagon szerepel. 86
