Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Archaikus mágia A szlovák lucázás archaikus mágiája a tojáshaszon elvételéhez köthető. Ehhez különböző archaikus formulák kapcsolódtak, például a tótkomlósi szlovákok tyúkszurkálás közben ezt mondták: „én tojásból, te tojásból!” „Ja z vajci, ti z vajci", majd a tyúkhaszon elvételéért meztelenül mentek a szomszéd dombjáról szemetet hozni. A csanádalberti, nagylaki, nagybánhegyesi, répáshutai szlovákok az éjjel végzett tyúkdöfködéskor ezt mondták: „Pi z vajky! Pipi z vajku a ja z vajci!” „Pipi tojásból, én tojásból”, „Ty z vajcon - ja z vajcon” vagyis „ Te tojással én tojásásai. ” „ Tebe pipi a mne vajce”, „Neked pipi, nekem tojás”. A macedón hagyományban az ilyesfajta formulák - az elbeszélésekben feltűnő meztelen, terméshaszont elvevő hölgyekkel együtt - tavasszal, György-napkor tűnnek fel. Nem nehéz felismerni a műfaji hasonlóságot a kelet-macedón Szokolarci falu (Kocsani környéke) György-napi köpülés közbeni mondókájábán: „Medre tej, partja vaj” „Bup MJieno - öpeemücjio“. Míg a Luca-napi szlovák formulák a tojáshaszon, addig a György-napi macedón formulák a tejhaszon elés behozatalára irányulnak (Krupa 1996, 206; Niedermüller 1984, 316; MaannoB 2006, 177). Konklúzió A macedón s szlovák hagyomány alakoskodóiban megfigyelhetők közös elemek, amelyek a nyelvi rokonság révén az egyes elnevezésekben a legszembetűnőbbek. Jellegzetes a szlovák hagyományban a magyar kultúra erős hatása, amely például a betlehemezés jelenlétében figyelhető meg. Mindkét hagyományban fontos az azonos vallású szomszédos kultúrák hatása, ami a vallás asszimiláló voltát mutatja (Bartha 1984, 99-101). A maszkkal az ember más személyt, personát vesz birtokba, a maszk hatalmat ad, a maszkkal felsőbb nagyhatalmú lény erejét kapja meg a maszk viselője. Ezért van az, hogy a szlovák hagyományban gyakran találkozunk a ténnyel: nem szerették, ha a maszkosok felismerik igazi személyüket, vagyis a maszk által mutatott personát kívánták viselni az ünnep idejére. Ezzel a hatalommal a szokás eredeti funkciójában a termékenységet biztosították (Ujváry 1997, 61; Mauss 2004, 409-417). A régebbi kultúrákhoz képest a mai közösségek nem kapcsolódnak olyan eltéphetetlenül szorosan a mezőgazdasághoz és a termékeny földhöz mint az egzisztencia alapjához, a kapcsolat és a függés sokkal közvetettebb. így az agrármágia hajdani rítusai értelmüket vesztve különböző funkciókat vettek fel. A régi rituálékban megjelenő lélektani állapotokra azonban úgy tűnik, ma is van igény. Ha például egy futballszurkolói gárda rituáléit figyeljük meg, találhatunk hasonló elemeket: a férfiak részvételét, a rítusszerű agresszió kiélést, a skandáló ritmusokat, jelmezeket (Sabo- Panepinto 1990, 115-122). A cikkben néhány példa alapján két rokon kultúra kereszténység előtti időkben gyökerező rítusainak egyes jelenségeit említettük meg. Ezek a rítusok ma már csupán nyomai egy, a mai kultúránkat megelőző világnak. A két keresztény hagyomány, a macedón és a szlovák, többé-kevésbé a 20. századig, a kereszténységgel párhuzamosan megőrzött pogány múltra visszatekintő elemeket is. Ezek végül a modem kultúrával kezdtek teljesen eltűnni. Kérdés lehet, hogy a mai egzisztencia rítusai vajon milyen jövő elé néznek. 67
