Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)

Krónika

A kiállítás második részében a látogatók betekintést nyerhetnek a mohiak tisztaszobájába és konyhájába; s noha a mohiak gyarapították gazdaságukat, ez a lakáskultúrájukban nem mutatkozik meg, az egykori jómódot sokkal inkább a hagyományos viseletükhöz hordott ezüst, majd arany ékszerek sejtetik. A helyi viseletét a 20. század első feléig hordták. A női ruházatot egy felöltöztetett babán tekinthetik meg a látogatók, a férfiöltözékek pedig fényképekről köszönnek vissza. A nők nagyon sok alsószoknyát hordtak, amelyekre a térdet eltakaró széles fekete felsőszoknya, s arra pedig a kötény került. A felsőtestükön fehér ráncolt rövid ujjast viseltek, erre került a fekete, hímzés nélküli ezüstgombos és csatos pruszlik. Hideg időben fekete díszítés nélküli kabátkát hordtak. A hajukat hátrafésülték és kendővel fogták össze. A férfiak szűk, csizmába tűrt nadrágot, fehér inget és fekete mellényt viseltek, télen pedig sújtásos kabátot. Nyáron széles vászongatyát és surcot hordtak.

A kiállítás a település legfiatalabb lakosai által használt tárgyak bemutatásával folytatódik, mint például játékok, gyerekbútorok, tanszerek, bizonyítványok stb. Mohiban jegyezték fel az ez idáig csak ezen a településen ismert, fiatalok által táncolt ún. „bogáncstáncot”. Ennek szimbóluma egy papírrózsákkal és szalagokkal feldíszített bogáncsbokor volt, amely a kiállításon is megtekinthető.

A kiállítás utolsó, harmadik részét a mezőgazdaság bemutatásának szentelték, amely a 20. század feléig a mohiak fő megélhetési forrását jelentette. Ebben a részben kapott helyet a háziipar bemutatása is. Megtekinthetőek a különféle textíliák készítésének eszközei, valamint a szalmából, vesszőből és háncsból készült tárgyak is. Ugyancsak itt látható a Mohi legújabb történetét bemutató anyag. A közvetlenül a megszüntetés előtti, valamint az ez utáni állapot a település meglétének utolsó éveiben készített fotóalbum segítségével követhető nyomon, de helyet kaptak a különböző, a helyi sajtóból származó újságkivágások, valamint az erőmű építését és az atomerőműben folyó munkát bemutató fotóanyag is.

A kiállításon több felnagyított, nagy formátumú fénykép is látható, amelyek a település egykori mindennapi életét, ünnepi viseletét mutatja be, valamint a már elhagyott településről készültek.

Zuzana Paulovičová (L. Juhász Ilona fordítása)

384