Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Krónika
Zoboralja Múzeum nyílt Alsóbodokon A magyar néprajz által a magyar nyelvterület egyik legarchaikusabbnak gondolt tájegysége (noha időről időre kiderül, hogy ez a régiesség sok esetben inkább másodlagos), a Zoboralja. A szűk értelemben vett Zoboraljához a Zobor, Zsibrica, Tribecs, Piliske hegyek tövében, nyelvszigetként csoportosuló tizenhárom községet (Alsócsitárt, Alsóbodokot, Bábindalt, Bédet, Gerencsért, Gesztét, Gímest, Kolont, Barslédecet, Menyhét, Nyitraegerszeget, Pogrányt és Vicsápapátit) szokás sorolni. A megnevezést illetően nincs egységes gyakorlat, de talán úgy lenne szerencsésebb, ha ezt a szűkebb értelemben vett (amúgy három további alcsoportba sorolható) tájegységet mondanánk Zoboraljának, a tágabb értelemben, lényegében a Nyitra vonzáskörzetéhez tartozó magyar falvakat pedig Zoborvidéknek (vannak szerzők, akik ezt a tágabb térséget ráadásul Nyitra-vidéknek mondják). A közelmúltban (2017. augusztus 5-én) Alsóbodokon, a helyi Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola épületében megnyílt állandó kiállítás (múzeum) földrajzi aspektusból ez utóbbi értelemben kezeli a kutatási területet. Maga a kiállítás Fehér Sándor1 és felesége, Fehér Pindes Ivett1 2 több évtized alatt felhalmozott magángyűjteményén alapszik. Noha Zoboralja Múzeumnak mondják, de területileg - ahogy arra fentebb már utaltam - annál jóval többet markol. Ami nem baj: sőt! A bevezető, természetrajzi tárlatot (ásványok, kövületek, védett növények stb.) nem is lehet (nem is szabad!) egy néprajzi tájegység (ami esetében kérdés is, hogy mennyire tájegység) Prokrusztész ágyába gyömöszölni. Aztán a történeti, kultúrtörténeti rész összeállítása során sem ragaszkodtak ahhoz a bizonyos 13 településhez, hanem inkább Nyitra tágabb, magyar (vonatkozású) vonzáskörzete volt az, ami a táji keretet adja. így aztán Mocsonok ugyanúgy szerepel benne, mint Nyitranagykér vagy Verebély... 1 Fehér Sándor (‘Alsóbodok, 1967. április 2.): ökológus, helytörténeti, néprajzi író, költő, egyetemi oktató. Jelenleg Pogrányban lakik. Az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1986), majd a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki oklevelet (1991). Később ökológiát tanult a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen (1991-ig). A Szlovák Mezőgazdasági Egyetem Ökológia Tanszékén PhD. fokozatot szerzett (2001), majd egyetemi docensi oklevelet környezetgazdálkodásból a gödöllői Agrártudományi Egyetemen (2009). Jelenleg a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének oktatója, valamint az Uppsalai Egyetem (Svédország) által koordinált Balti Egyetemi Program szlovákiai igazgatója (2008-tól). A Bydgoszczi Közgazdasági Egyetem (Lengyelország) környezetvédelmi vendégprofesszora, ahol tájökológiát tanít (2014 óta). Főleg hagyományos tájhasználattal foglalkozik, különös tekintettel a hagyományos szőlőművelésre. Versei, hosszabb-rövidebb honismereti, néprajzi jellegű írásai hazai, magyarországi és erdélyi lapokban jelennek meg. Hét Nyitra-vidéki község falumonográfiájának szerzője vagy társszerzője (Pográny, Alsóbodok, Nyitrageszte. Gímes, Zsére, Babindái és Nyitracsehi), több kisebb-nagyobb munkája Nyitra városával foglalkozik (Nyitra város magyar emlékeivel, a városi temetővel, magyar irodalmi hagyományaival), és a térség 1848-as eseményeivel. Még ebben az évben (2017) megjelenik a Zoboralja harangjaival foglalkozó kétnyelvű (szlovák-magyar) munkája (társszerző: Imrich Točka). Ökológiai tanulmányai több mint 20 országban jelentek meg (USA, Kína, Svájc, Finnország, Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország stb.), könyvek társszerzője volt Svédországban, Németországban, Lettországban stb. Ebben az évben jelenik meg egy, a vegetációk és a kultúrtájak kapcsolatát tárgyaló, terjedelmesebb angol nyelvű monográfiája a német Springer Könyvkiadó gondozásában ( Vegetation history and cultural landscapes), amely délnyugat-szlovákiai esettanulmányokon alapszik. Több nemzetközi konferencia társszervezője (Cambridge, Manchester, Turku, Kuala Lumpur stb.), 2016-től szervez nemzetközi szemináriumokat a visegrádi országok népeinek hagyományos ökológiai tudásáról. Több díjban részesült, 2016-ban megkapta a Szlovák Köztársaság környezetvédelmi miniszterének díját. 2 Fehér Pindes Ivett (‘Nyitranagykér, 1967. július 29.): élelmiszer-biztonsági önálló szaklaboráns, múzeumalapító. Jelenleg Pogrányban lakik. A nyitrai Eugen Gudema Gimnáziumban érettségizett (1985), majd különféle továbbképzéseken vett részt (pl. a kassai Allatorvostudományi Egyetemen), végül a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen szerzett élelmiszer-biztonsági és -minőség-ellenőrzési oklevelet (2016). Jelenleg az Állami Állatorvosi és Élelmiszerbiztonsági Intézet Nemzeti Tej- és Tejtermék-ellenőrzési Laboratóriumának szakmunkatársa Nyitrán. Szabad idejében részben történelemmel, illetve a népi kultúrával foglalkozik, különös tekintettel a népviseletekre, népi hímzésre, hímestojás-festésre stb. Férjével, Fehér Sándorral két nyitrai vonatkozású könyv társszerzője (Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban; Nyitra sírkövek ~ séta a nyitrai városi temetőben). 377
