Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Könyvismertetések
kialakult az organizált vagy szervezett folklór. Az már egy további, s inkább elméleti kérdés, hogy egyáltalán valaha létezett-e a külső (mit értünk „külső” alatt?) befolyásoktól mentes szerves, organikus folklór? És létezett-e valaha folklórbefolyástól mentes nem folklór? Valami hasonló folyamat (és sok más egyéb, illetve azok mellékágainak) differenciált bemutatására vállalkozik Jennifer Hoyer, amikor Schaumbirg Lippe hercegnője, Anna Maria „parasztviseletét” mutatja be, s annak hatását a falusiak öltözködési kultúrájára, a korabeli nemesség robbanásszerű lelkesedését a népies öltözködéssel kapcsolatban... és megfordítva: minderre hogyan reflektált (persze korántsem külső befolyásolástól mentesen) a föld népe. Az eredetileg Münsterben egyetemi mestermunkaként íródott dolgozat (amit 2014-ben a Münsteri Néprajzi Társaság Günter Wiegelman-díjban részesített) korabeli dokumentumok (muzeológiai tárgyak, azok aprólékes elemzése, a lokális sajtó és levéltári adatok) segítségével tanulságosan követi nyomon a „parasztviseletet”, nemcsak mint társadalmi rétegeken átívelő jelenséget, hanem elméleti kérdéseket is felvetve, a „viselet” és „viseletfolklorizmus”, továbbá a „viselet” és a „divat” kérdéseit is feszegeti. A viseletkutatásnak arra a muzeológiai tendenciájára is figyelmeztet, amely immár nem választja szét a múzeumi gyűjteményekben (és az ezekből keletkezett kiállításokon sem) a paraszti viseletét az egyéb társadalmi rétegek öltözetdarabjaitól (a nürnbergi Germán Múzeumban például nemrégiben, száz év múltán egyesítették a korábban külön kezelt paraszti, polgári és nemesi viseletgyüjteményeket). Nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a társadalmi rétegeknek az öltözködéskultúrái évszázadok alatt kölcsönösen hatással voltak egymásra, és fejlődésük, alakulások megértése csak mindegyikük figyelembe vételével lehetséges. Jennifer Hoyer könyve egy látszólagos részletjelenség sok szempontú kibontásával és aprólékos elemzésével, a tudományszakunk legfrissebb elméleti eredményeinek figyelembe vételével, azokba ágyazottan a (történeti és társadalmi) néprajzi kutatás új lehetőségeire is rámutat. Kiliánová, Gabriela—Zajonc, Juraj: 70 rokov Ústavu etnológie Slovenskej akadémie vied. Kontinuity a diskontinuity bádania a jednej inštitúcie. Bratislava: VED A-Vydavateľstvo SAV a Ústav etnológie SAV 2016, 287 s. ISBN 978-80-224-1512-5 Hana Hlôšková Vrcholná vedecká inštitúcia etnologického výskumu na Slovensku, Národopisný ústav /Ústav etnológie SAVU/SAV si pripomenula 70. výročie vzniku. Publikácia, ktorú pripravili dvaja jej dlhoroční poprední pracovníci - Gabriela Kiliánová a Juraj Zajonc - prináša známe informácie, mnohé však i doteraz neznáme, všetky však zasadené do dobových politických, historických i metodologických kontextov. Práca je tiež zaujímavým výsledkom uvažovania o metodologickom uchopení dejín vlastnej vednej disciplíny. Autori prácu rozčlenili do štyroch kapitol, pričom uplatnili chronologické hľadisko. Súčasťou publikácie sú obsažné a prehľadné prílohy (Riaditelia a predsedovia pracoviska, Vedeckí a odborní pracovníci, Národné projekty, Medzinárodné projekty, Výber publikácií z produkcie pracoviska a jeho pracovníkov, Časopisy vydávané na pracovisku). Prácu dopĺňa pomerne rozsiahla a kvalitná fotopríloha Ľudia a udalosti v obrazoch (s. 237-273). Orientáciu v publikácii uľahčujú registre. Vznik vedeckého národopisného pracoviska je úzko spojený so vznikom Slovenskej akadémie vied a umení v roku 1946, keď sa jej súčasťou stalo ako jedno z prvých. Prvá kapitola je venovaná obdobiu rokov 1946 až 1953, ktoré sa nieslo v znamení inštitucionalizácie 245
