Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Klamár Zoltán: Ájtatos híveknek adakozásából… A szakrális térfoglalás kisemlékei Magyarkanizsán
Érdekes jelenség, hogy 1990 után fokozatosan - az állami tiltások megszűntével -, mind a két vallás gyakorlói, újra kezdték birtokba venni a korábban használt szakrális tereket. Elsősorban a templomok közvetlen környezetét, minek következtében az ortodoxok korábbi térhasználati gyakorlata alig néhány éven belül helyreállt. A római katolikus magyarság azonban huszonhét évvel a kommunizmusban bevezetett állami tiltások megszűnte után sem használja rendszeresen a településen és annak határában korábban kialakított szakrális tereit. A 20. század első felének gyakorlata nem éledt újjá. Újabb szakrális térkijelölésre Szúnyogfaluban került sor a 21. század első évtizedének végén. A közösség vallásgyakorlatának vizsgálatából látható, hogy a katolicizmus, integráló ereje mellett, ugyanazon időintervallumon belül a differenciálódás irányába ható erőként is munkált a kommunitáson belül.32 Az ortodoxia viszont kezdettől fogva egy nemzeti közösséghez tapadt, ezáltal segítette a szerbség homogenitásának megőrzését, ám a város határában kialakult tanyasor román nyelvű és ortodox vallású népességét nem tudta magába olvasztani (vö. Klamár 2006, 39-40). A Vajdaságot járva hasonló gyakorlattal találkozhatunk a volt Torontál és Ternes megyék területén levő vegyes etnikai összetételű településeken. A német, magyar, szerb, horvát, szlovák, cseh és ruszin lakosú városok, falvak szakrális térhasználati gyakorlata hasonló képet mutat, mint amilyen a magyarkanizsai példából kitűnik, azzal a szembeötlő különbséggel, hogy az időközben kitelepített németek és a mind kevesebben levő magyarok szakrális kisemlékei még ma is ott vannak a bánsági településeken és azok határában, noha már alig vagy egyáltalán nincsenek vallásgyakorló, a kisemléket „használó” hívek. Irodalom Bartha Elek (1984): Etnikai különbségek és a vallások integráló ereje. In Interetnikus kapcsolatok Eszakkelet-Magyarországon. Kunt Emő-Szabadfalvi József-Viga Gyula szerk. Miskolc: Miskolci Herman Ottó Múzeum, 97—101. p. Bartha Elek (1990): A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései. Keresztek, szobrok, kápolnák. Ház és Ember 6, 219-226, p. Bálint Sándor (1943): Sacra Hungária. Tanulmányoka magyar vallásos népélet köréből. Kassa: Veritas. „Wiko” Kő- és Könyvnyomdái Műintézet. Dudás Endre ( 1868): A Tiszáninneni Korona Kerületnek rövid múltja, jogviszonya és a korona, mint földesurávali dézma pere. Szeged: Helytartó Tanács. Farkas Ildikó (2007): Az egyházszakadás, 1054. História 29/\, 4-5. p. Fényes Elek (1837): Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben II. Pest: Trattner Károly nyomtatása. Keményfi Róbert (2000): Szakrális tér - „etnicitás” - nemzetállam. Szakrális térfolyamatok elemzési lehetőségei az etnikai dinamika alapján. In Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. Cseri Miklós—Kosa László-T. Berecki Ibolya szerk. Szentendre: Magyar Néprajzi Társaság, 33-50. p. Klamár Zoltán (1996): Örökségünk. Kanizsai képeskönyv. Kanizsa: Cnesa. 32 Lásd ehhez Bartha Elek megállapításait (1984, 99). 228
