Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Psenák Emese: Párkány környéke szakrális kisemlékei
Református temploma 1936-ban épült. 1938-ban az első bécsi döntés által a községet visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháború után ismét a Csehszlovák Köztársaság részévé vált. Aháború után a grófi földek egy részét a cselédség között osztották ki, illetve az 1948-tól immár szocialista Csehszlovákiában is létrehozott közös gazdaságokba tagolták be. Az 1989—90-es rendszerváltozás után a község először a Csehszlovák Föderáció, majd 1993- tól napjainkig az önálló Szlovák Köztársaság része. A görögkatolikus hívek számára templommá alakított épületet 1991-ben szentelték fel. A községben 14 objektumot sikerült fellelnem és dokumentálnom, melyek közül néhány már teljesen vagy részben elpusztult, illetve eredeti helyéhez képest máshol áll. Az objektumokat a mellékelt kataszteri térképen megjelölt számok sorrendjében mutatom be. 2.1. Szent Vendel-szobor10 Mint már fentebb említettem, a szoborral kapcsolatosan már jelent meg egy rövidebb tanulmány Liszka Józsefnek köszönhetően. A tisztább rálátás érdekében ezért először innen közlöm - a dolgozat szempontjából - leglényegesebb megállapításait. A helyi hagyomány szerint a falu birtokos családja, a Sennyey család állítatta a 19. század eleje-közepe táján egy nagy állatvész idején. Az elmondások alapján a község Nagytárkány felőli végén a „nagy kanyarban” állt, háttal a Sennyey-kastélynak, s az úton elhaladók felé nézett. A második világháború alatt erősen megrongálódott, mivel a helybeliek szerint a szovjet katonák céltáblaként használták, de további vandál rongálások veszélyének is ki volt téve. A római katolikus lelkész ezért azt tanácsolta, hogy a megszentelt szobrot inkább ássák el valahol a kastély kertjében, ami meg is történt, s valamikor az 1980-as évek második felében ásták ki újra. Ma a szobor egy magánkertben áll. Feje hiányzik, bal kaija le van törve, botjának is csak egy kis töredéke látszódik, de így is pontosan felismerhető, hogy Szent Vendelt ábrázolja. Stilizált, rokokós pásztorruhában, tarisznyával az oldalán, jobb kezét a szívére téve látjuk a szentet. Lábainál szintén erősen megrongálódott két apróállat (kutya és/vagy bárány) hever (Liszka 2007a, 166-167). Az általam kikérdezett adatközlők azonban nem tudtak lényegesen több információval szolgálni a szobrot illetően. Legtöbb esetben csak megerősítették, illetve nem is tudtak a fentebb idézett információkról. Ennek ellenére mégis szert tettem néhány kiegészítő adatra. Egyik beszélgetőpartnerem elmondása alapján a szobrot az állatvész idején különböző irányokba forgatták, abból a célból, hogy ha megfelelő irányba lesz fordítva, akkor elmúlik az állatvész: „[...] mer aztat kezdték úgy forgatni, hogy mék fele fog megállani a dögvész. [.. •] forgatták, hogy mikor fog megállni a dögvész, oszt majd mikor a napnyugtának állították, hát akkor állt meg.” Emellett más adatközlőim is az állatvésznek, dögvésznek tulajdonítják a szobor állítatásának okát, s a Sennyey családot emlegetik állíttatókként. A megkérdezettek úgy tudják, hogy Szent Vendel az állatok, az állattartók védőszentje. Feje kissé oldalra lehetett dőlve: ,/lztán meg a feje így egy kicsit, ódara dűlve.'" Egy másik adatközlőm úgy tudja, hogy a második világháború idején a szobor fejét egy orosz harckocsi csöve verte le. A fej a mai napig nem került elő. Lehetséges, hogy már akkor tönkrement, de az sem kizárt, hogy most is a földben van, ott, ahol a szobrot ásták el. A szobor ma is ugyanazon a magánportán áll erősen romlott állapotban. Talpazata a római katolikus templom mellett található ma is. 10 A bélyi Szent Vendel-szoborról és magával a szenttel foglalkozó további irodalmat lásd bővebben: Liszka 2007a, 165-168. 188
