Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Bendík Márta: A három Túr szakrális kisemlékei
Az objektumokhoz kötődő információk feltárásakor próbáltam támaszkodni az írott forrásokra és a helyiek emlékezetére, azonban mindkettőnél nehézségekbe ütköztem. Ugyanis a korabeli sajtóban kutatva nem találtam a kisemlékekhez kapcsolódó információkat. Szerettem volna kutatni a plébániákon található história domusokban is, amelyekben tudomásom szerint a kisemlékek állíttatását valamikor jegyezték. Mivel ezek a jegyzékek az általam kutatott falvak plébániáin már nem fellelhetőek, a későbbiekben még levéltári kutatásokkal kívánom kiegészíteni az itt összegyűjtött adataimat. A helyi emlékezet sem igazán tartja számon a szakrális kisemlékek történetét.30 Kivételt képeznek ez alól azok a kisépítmények, amelyek talapzatába az állíttató belevésette nevét és az állíttatás évszámát stb. Ahol viszont valamilyen formában írásos emlék nem maradt fenn, ott ezek az információk feledésbe merültek. Tapasztalatom az volt, hogy az objektumok felől nem feltétlenül az idősebb korosztály rendelkezett a legtöbb tudással. Inkább az 50-60 év körüliek, akik beállítottságukból fakadóan érdeklődőbbek voltak az efféle dolgok iránt.31 Maguk a helyiek is említették, hogy szüleik, nagyszüleik általában nem beszéltek otthon ezekről a dolgokról.32 Tehát legtöbbször nem hagyományozódott át ez a fajta ismeret. Nem volt fontos, ugyanis a technika és az orvostudomány fejlődésével szükséghelyzet esetén már egyre kevésbé a transzcendenshez, Máriához, Jézushoz fohászkodtak a hívek. így a kisemlékek szerepe is csökkent, vagy teljesen háttérbe szorult (Bartha 1992, 59-61). Irodalom Bálint Sándor-Bama Gábor (1994): Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest: Szent István Társulat. Bartha Elek (1992): Vallásökológia. Szakrális ökoszisztémák szerveződése és működése a népi vallásosságban. Debrecen: Ethnica. Bárth János (1990): Népi Vallásosság. A katolikus magyarság vallásos életének néprajza. In Magyar néprajz VII. Dömötör Tekla-Hoppál Mihály-Barna Gábor szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 331-412. p. Borovszky Samu (1910): Magyarország Vármegyéi és városai. Esztergom vármegye - Győr vármegye. Budapest: Dovin. Dr. Haiczl Kálmán (1944): Sárkányfalva. Budapest: Stephaneum Nyomda. MKL (2004): Népmisszió szócikk. Magyar Katolikus Lexikon IX. Budapest: Szent István Társulat, 757. p. MKL (2005): Pálosok szócikk. Magyar katolikus lexikon X. Diós István főszerk. Viczián János szerk. Budapest: Szent István Társulat, 484—489. p. Glazik, J. (1993): Xavéri Szent Ferenc. In A szentek élete. Diós István szerk. Budapest: Szent István Társulat, 861-864. p. 30 Olyan értelemben, hogy az adott objektumot ki, mikor és miért állíttatta. 31 Ezek között nem feltétlenül kell értelmiségi emberekre gondolnunk. Figyelemre méltó, hogy a helyi plébánosok és polgármesterek, vagy az emlékművet állíttató családok leszármazottai - a szakrális kisemlékeket illetően - semmilyen információval nem rendelkeztek. 32 A helyiek legtöbbször azt sem tudták megmondani, hogy a közelmúltban felújított, felszentelt kisemlékeket ki és mikor újíttatta és szentelte fel. 181
