Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Bendík Márta: A három Túr szakrális kisemlékei
Acta Ethnologica Danubiana 18-19 (2017), Komárom-Komárno Párkány környéke szakrális kisemlékei Psenák Emese Bevezetés Dolgozatomban a Kisalföldön (mai Délnyugat-Szlovákia), Párkány környékén található Sárkányfalva, Gyiva, Libád, Béla és Muzsla szakrális kisemlékeit mutatom be. Az egymás szomszédságában levő települések a történelmi Magyarországon belül Esztergom vármegyéhez, ma a Nyitrai kerület Ersekújvári járásába tartoznak. Az említett településeken 2016 augusztusában végeztem kutatást. Célom az volt, hogy az 1998-ben, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központján belül létrejött Szakrális Kisemlékek Archívum1 adatbázisa számára e dél-szlovákiai falvak kisemlékeivel kapcsolatos információkat összegyűjtsem és dokumentáljam.1 2 A feltárt anyagot a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlékek Archívumának adatlapja3 felhasználásával rögzítettem, és az alábbiakban annak szempontjait, továbbá Liszka József terminológiáját követve mutatom be. A kisépítmények leírásainál pontozással jelölöm az emlékművek feliratainak azon részeit, amelyek kopás miatt már nem olvashatóak. Terepmunkám során összesen 25 feszületet, 7 képoszlopot, 5 szobrot, 3 keresztet, 3 haranglábat, 1 kálváriát az egyetlen megmaradt stációjával és 1 kápolnát sikerült jegyzékbe venni. Jelen dolgozatban az objektumok között a csonka emlékműveket is közlöm.4 A kutatás alatt a falusiakkal interjúkat, az ott található objektumokról pedig fotókat készítettem, továbbá a települések kiadványaiból is informálódtam. Az építmények állíttatásának időpontját (az objektumon való feltüntetés vagy a helyi emlékezet hiányában) az első, második és harmadik katonai felmérések térképeire támaszkodva határoztam meg.5 1 „Célja, hogy a teljesség igényével feltárja és dokumentálja a (magyar lakosságú) dél-szlovákiai falvak, kisvárosok kataszterében található szakrális kisemlékeket,” amelyek művészeti értékű darabok, viszont a műemlékvédelem nem törődik velük (Liszka 2000, 193). 2 1960-ban Hessenben alakult meg a Kőkereszt-kutatás nevű egyesület, mely nemzetközi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Vezetője Friedrich Kari Azzola, aki összefogja Közép-Európa szakrális kisemlékkutatóit. Ehhez a programhoz csatlakozott a komáromi Etnológiai központ is (Liszka 2000, 190). 3 Az adatlapon a következő szempontok voltak megadva: A település magyar és szlovák neve, egykori megye, mai járás, anyag helyi megnevezése, típus (kereszt, szobor stb.), felirat, az objektum leírása, az objektumon megjelenő szimbólumok, az objektum helye, az objektum állapota, datálás, az állíttatással kapcsolatos eredetmondák, az objektumhoz kapcsolódó kultusz, az objektum karbantartása, az ápolás és a növényzet leírása, a gyűjtő adatai és elérhetősége, az adatfelvétel ideje. 4 Csonka objektumok csak az elgazosodott, elhagyatott helyeken álltak. 5 Első katonai felmérés (1763-1787), második katonai felmérés (1806-1869), harmadik katonai felmérés (1869- 1887). Ezek a térképek interneten elérhetőek. A tanulmány megírásakor ezekre az internetes forrásokra támaszkodtam, így a továbbiakban ezt külön lábjegyzetben nem jelölöm. Az online elérhetőség pontos adatait lásd a felhasznált források között a tanulmány végén. A kisemlékek datálásának katonai térképek által való meghatározása alatt csak az évszázad behatárolását értem. Továbbá meg kell jegyezni azt is, hogy a térképeken kevésbé időtálló faobjektumok esetében (nem kizárólagosan csak a fa) szinte biztosan az emlékműnek egy elődje van jelölve. 147