Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Bendík Márta: A három Túr szakrális kisemlékei
ajtaja két kis fémpánton fordul, aranyszínűre festett fa díszpánt keretezi, és kulccsal zárható. A sarkakat szintén aranyszínű, szív alakú farátétek rögzítik; az egyikről lehámlott az aranyozott felső réteg. Az ajtó felső részének közepére ugyancsak aranyozott, egyenes szárvégződésű latinkeresztet illesztettek. A képszekrény előtti területen évelő virágokból kis virágoskertet alakítottak ki, mögötte terebélyes diófa áll. 3.2.10. Szent Vendel-szobor (Vendelke) A négyszögletes kőtalapzatra állított, négyszögletes, sima abakusszal lezárt, klasszicista pillérre helyezett középtúri Szent Vendel-szobor egy családi ház kerítésébe épült, vagy inkább a kerítést csatlakoztatták a szobortalapzathoz. A pillér mélyített előlapjába vésték a dedikáció szövegét, mely minden bizonnyal egy javított változat. A valószínűleg világoskék háttérfestés ugyanis lekopott, így előtűnt a szöveg eredeti elhelyezése; a javított dedikáció betűit feketére festették. Az abakusz elejének közepén díszesen kovácsolt vaslap, feltehetően a lámpástartó maradványa látszik. A színezett plasztika Szent Vendelt melléhez szorított kalappal, kezeit imához összeillesztve, bal lába mellett kossal ábrázolja. Kezébe hosszú, sima, hajlított vaspálcát helyeztek. A szent puha szárú csizmáját a színező harisnyának tekintette, ezért alsó részét feketére, szárát sárgára festette A tunika alsó része piros, felső része világoskék színt kapott, akárcsak a bőven redőzött, földig érő köpenye bélése. A ruhaujjakat és a szent haját barnára, a jobb oldalra helyezett tarisznyát sárgára, a test szabadon maradó részeit (térd, kéz, nyak, arc) krémszínre festették; szeme barna lehetett. Lábánál a kos egykor talán fehér színű volt, szája, orrlyukai barnák, csigába tekeredő szarva sárga. A festés már erősen kopott, a kövön megtelepedett a moha. 24. kép: Szent Vendel szobra Középtúron (Fotó: Bendík Béla, 2016) 138
