Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Liszka József: A szakrális kisemlékek dokumentációja a komáromi Etnológiai Központban (Összefoglalás)
Az ember elsőre nem is gondolná, milyen sokrétű és szerteágazó dokumentum- és tudásanyag kapcsolódik ezekhez az olykor jellegtelen, máskor mívesen megmunkált emlékekhez. Kürtön egy fára erősített, tucatterméknek számító képszekrény, illetve a benne elhelyezett Mária-képhez sikerült megkapó történeteket, élményelbeszéléseket gyűjteni. Makrancon egy falu végi feszület állíttatásával kapcsolatban mesélték, hogy a rátámadó farkasoktól való szerencsés megmenekülése emlékére állíttatta egy vasutas a 20. század elején. Hasonló történet szól a Kürt határában álló farkaskeresztfáról, csak az eset - ha megtörtént - jóval régebbi keletű. Olyannyira régi, hogy egy 19. század közepi verselő pap, Szülik József rigmusokban is megörökítette a farkaskeresztfa történetét. Egy balonyi feszületről azt beszélik, hogy a híres betyár, Sobri Jóska kivégzése után állíttatták a helybéliek. Széleskörű európai hagyományai vannak a települések határában felállított vörös és fehér kereszteknek. Eredeti jelentésüket és funkciójukat azonban a mai napig homály fedi, miközben szinte mindenütt szerteágazó eredetmagyarázó mondák kapcsolódnak hozzájuk A szlovákiai magyar nyelvterület több településén is megvan ez a jelenség. Csallóközkürt határában találunk vörös képet és fehér képet, Bajtán és Paláston vörös keresztet, Kürtön és Csallóközcsütörtökön fehér keresztet, Gímes határában is áll egy-egy vörös és fehér kereszt stb. Eredetükről a helyi hagyomány általában mindenütt mást és mást tart, de mint mondtam, ezek egy nagy európai hagyomány részei és gyakorlatilag az egész kontinensen ismertek. Egyes kutatók kereszténység előtti kultikus helyek jelzőinek tekintik őket, bár ezt bizonyítani ma már bajosan lehet. A Szakrális Kisemlékek Archívumában található adatok és dokumentumok a további tudományos kutatásokat éppúgy szolgálják, mint az egyes kisemlékek gyakorlati helyreállítását. Amint már fentebb hangsúlyoztam, nemcsak a régi és szépen kidolgozott, művészi értékű objektumokat dokumentáljuk, hanem a teljesség igényével mindent, ami ebbe a kategóriába tartozik. Ami ma új, az néhány évtized múlva már lehet, hogy csak a mi dokumentációnkban lesz meg. Ilyen például a kolozsnémai temető gyönyörűen kifaragott temetői központi fafeszülete, amelyet néhány esztendeje egy jellegtelen betonkereszttel cseréltek ki. Krasznahorkaváralja környékén gyűjtött hiedelemmondákban emlegettek egy út menti feszületet, amelynek mára már nyoma sincs. A szövetkezetesítéskor egybeszántott földekkel együtt ez is eltűnt. A nemrégiben egy 19. századi metszeten, illetve további 20. századi képeken találtuk meg a feszület egykori létére vonatkozó bizonyítékokat... Noha a temetők síremlékanyaga a szó szoros értelmében nem tartozik a szakrális kisemlékek közé, érintőlegesen mégis egy problémakört képeznek. Az Etnológiai Központban a dél-szlovákiai temetők dokumentálását, nagyjából a szakrális kisemlékek adatolásának megfelelően, de külön adatbázisban végezzük. Példaértékű L. Juhász Ilona, 2002-ben nyomtatásban is megjelent feldolgozása Rudna temetőjéről és a település temetkezési kultúrájáról. Azóta további települések temetőinek teljes dokumentációja is elkészült (Alsó- és Felsőszeli, Andód, Baraca, Barka, Berzéte, Izsa, Keszegfalva, Kistárkány, Kisújfalu, Köbölkút, Kőrös, Krasznahorkaváralja, Kuntapolca, Menyhe, Nadabula, Nagytárkány, Ogyalla /zsidó temető/, Süvéte). A dokumentációs tevékenységnek természetesen számos publikációban (lásd az irodalomjegyzéket), továbbá az Etnológiai Központ által szervezett (nemzetközi) konferenciák révén nyomon követhető lenyomata van. Mivel a szakrális kisemlékek problematikájával térségünkben 1989 előtt lényegében senki nem foglalkozott, a tájékoztató ismeretterjesztés is fontos feladat. Részben ezt szolgálta az a fotókiállítás, amely a Szakrális Kisemlékek Archívuma anyagából válogatva Dél-Szlovákia jellegzetes szakrális kisemlékeit mutatja be, és 1998 és 2016 között csaknem két tucatnyi helyszínen (Szlovákiában, Magyarországon és Ausztriában) került a közönség elé. 2016 óta a Szakrális Kisemlékek Archívumában felhalmozott adatok egy része egy internetes adatbázison keresztül a széles nagyközönség számára is hozzáférhető. 107
