Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Marx Mária: Műszövés Őriszentpéteren a 19 - 20. század fordulóján
84.11.5. Pénztárkönyv Nagyméretű, franciakockás füzet, amelybe több témáról írtak feljegyzéseket, és minden új témánál a lapok számozása is újra kezdődik. A Pénztár számla és Pénztár napló, valamint a Gyűjtő napló töredékei mellett itt is megtalálható a damasztabroszok és szalvéták árkalkulációja, valamint Kovács Antal, majd Czihák Nándor betétjeinek és kivétjeinek felsorolása, valamint egyéb üzleti kiadások. 84.11.6. Kovács Antal levelezése Főként 1903 utáni, tehát a társas vállalkozás korszakából való különféle üzleti levelek, árajánlatok, megrendelések, fuvarlevelek és számlák. Legérdekesebbek a különböző fonalgyártók, közülük is a Fleinrich Palme morvaországi cégének árajánlata, amelyhez fonalmintákat is mellékeltek. így fogalmat alkothatunk a színes damasztáruk, kávésterítékek lehetséges (kék, sárga, rózsaszín) színösszeállításáról is. Ebben a csomagban van egy 1891-ből származó, Kovács hitelképességéről szóló igazolás, valamint a Soproni Kereskedelmi és iparkamara engedélye egy mángorló állami pénzből történő vásárlására.2 A hagyaték másik fontos része egy később nyilvántartásba vett tétel, amelyben a takácsmester mintáinak egy része is látható. 2008.5.1. Céhartikulusok (1820) kézzel írott, töredékes másolata, amelynek utolsó lapjaira néhány bonyolultabb, de hagyományos (szedett/lanszé) mintát rajzoltak. 2008.5.4. Kovács Antal mintakönyve, és a benne lévő két külön lapon lévő minta leltári száma 2008.5.2. és 2008.5.3. Domonkos Ottó közli összefoglaló művében. (Domonkos 1998, 86 és 290-305) Ő azonban - valószínűleg csak a fénymásolt és összekeveredett lapok alapján — téves következtetésekre jut: a mintagyüjteményt Balázs János miháldi szövész müvének tartja, akinek Kovács Antal benősült a családjába. (Domonkos 1998, 290) Domonkos a hagyományost és archaikust előnyben részesítő szemléletet követve nem tartja valami nagyra a 43 „mintát” - tulajdonképpen 42 darab, kártya kiverésére szolgáló kötésrajzot és a végén egy, 5 nyüsttel leszőhető, hagyományos mintarajzot - tartalmazó együttest. „Kizárólag damasztszövésre tervezett nagy rózsák, növényi motívumok sorakoznak e lapokon, bár nem valami nagy rajzkészségről tanúskodó mester próbálkozásaiként.” (Domonkos 1998, 86) A mintakönyvbe belerakott két különálló és külön leltári számon is szereplő lap valóban Miháldról származik. Kovács Antal kapott és nyilvántartása szerint vásárolt is ilyen kötésrajzokat és Jacquard-géphez használható lyukkártyákat. Mivel késmárki tanulmányainak köszönhetően maga is tudott hasonlókat készíteni, valamint vejére, Horváth Elekre mint textiltervezőre és rajztanárra emlékeznek utódai,3 valószínűnek tartom, hogy ezeket a lapokat csereberélték is az egymással jó kapcsolatot ápoló szövőmesterek. Ennyi tehát a rendelkezésünkre álló forrásanyag, amelyből rekonstruálni tudjuk egy nyugat-magyarországi községben4 sikeresen működő iparos, majd cégalapító vállalkozó életútját, és a takácsmesterségnek a 19. század végén, 20. század elején történt átalakulását. 2 A mesternek a helyi közösségben elfoglalt tisztes helyzetére utalnak a betegsegélyező pénztár közgyűléseire szóló meghívólevelek, a különböző vitás ügyekről tudósító segítségkérések. A hivatalos iratok mellett ide sorolták az őriszentpéteri társadalmi és kulturális élet néhány dokumentumát: színházjegyeket, meghívókat, március 15-i ünnepi műsort, és azokat a jóval későbbi keltezésű kötvényeket, amelyeket Kovács Antalné kötött a tulajdonában lévő épületek biztosítására. 3 Gyüjtőnapló 2007.11.28. adatközlő: KL-né Horváth Viktória ( 1945), Kovács Antal dédunokája, Őriszentpéter 4 Őriszentpéter a 19. század elején rövid ideig mezőváros volt, de Fényes Elek már faluként vette számba. http://www.fszek.hu/digitdoc/fenves/ fletöltve: 2014.11.20.) 89
